Már teljesen kivagyok. Hogyan tovább? nagyon rosz a fiam. Vagyis nemhogy rosz, hanem akaratos-hisztis.2éves.

az utolsóhoz: én sem értem hogy a negyedórás könyvpakolás miért baj?! semmi rosszat nem tett, neki az volt akkor épp a legjobb játék. Az én kislányom is kitalál sokszor olyan "hülye" , látszólag értelmetlen játékokat de ő láthatólag élvezi. Én meg örülök, mert addig is lefoglalja magát, így sokszor én is 20 percig egy IKEA-s dobozba rakok ki és be fakanalakat, mert az a játék... :DDD

Azért vagyok otthon, hogy ha kell fakanalakat pakoljak. Amúgy pedig sokszor érzem, hogy csak gyorsan kitalál vmi játékot, csak hogy addig is ráfigyeljek, vele legyek...

A hisztinél pedig mindig erre gondolj: a hiszti az ő eszköze arra, hogy lássa azt, hogy miben meddig mehet el. Ezt most tanulja. Látnia kell, hogy egy-egy tetténél mit-meddig tehet meg, ki kell tapasztalnia mi az amit TILOS, mi az amit lehet. Ezeket a határokat feszegeti. Ez teljesen normális, bár számunkra kemény folyamat.

Szintén skorpió kislány anyukája.

Nálunk nem igazán használ semmi. A védőnő tanácsára még hideg vízzel is lespricceltem, nem használt az sem.

Ha otthagyom, az sem jó.

Ha meg akarom magyarázni, hogy nem szabad hisztizni,... az sem használ.

A legnagyobb eredményt az "ügyes, okos kislányok ilyet nem csinálnak, csak a buta, rossz kislányok", "mutasd meg, milyen ügyes vagy" szövegekkel tudom elérni, és a megvesztegetéssel sajnos. Kénytelen vagyok, mert kismamaként egy üvöltő kétévest nem bírok cipelni-rángatni, amikor rúg, kapálózik. Tegnap például a játszóról nem akart eljönni. Meg kellett ígérnem, hogy kap valamit. :( Tudom, hogy ez a legrosszabb, amit tehetek, de nem nagyon maradt más választásom.

Szóval jó ötletem tényleg nincs, csak megírtam, hogy tudd, nem vagy egyedül.

Én is skorpió vagyok, nagyjából tisztában voltam vele, hogy ez lesz. :)

Szerintem idővel kinövik.

09:02-es vagyok

Én is 33 hetes kismama vagyok, de pl. a játszótéről nem akarok hazajönni hiszit simán lekezelem, úgy hogy elindulok a kapu felé, ő meg fetreng a földön de aztán csak elindul haza. Ez az amire írtam, hogy látni kell világosan hogy hol vannak a határok, pl. nálunk a játszótérről hazajövetelben nincs kecmec, így lassan majd megszokja, h hiába fetreng a földön, nincs értelme,mert mindig elindulok hazafelé ő meg szedheti a nyúlcipőt ha utol akar érni...

Utolsó.

Azt hiszem, félreértettétek a kérdezőt. Nem a könyvpakolás a kérdés lényege. Azzal alapvetően nincs baj. Az azt követő hiszti és akaratosság a probléma. Az üvöltés, földhöz csapkodás (magát vagy tárgyakat), rúgás, szófogadatlanság, "anya bántott", amikor az ember hozzá sem nyúl, csak szépen rászól, hogy "ezt most már abba kellene hagyni". Az én lányom pl. mindenkihez rohan, hogy anya bántott, pedig nem bántom. Borzasztó kellemetlen!

Akinek nem ilyen a gyereke, annak szívesen kölcsönadom az enyémet egy napra. ;)) Nap végére garantáltan szeretnétek visszaadni mihamarabb!

Persze imádom a lányomat, de elnézem más gyerekét, és hihetetlen, hogy csak az enyém ilyen hisztis-akaratos-makacs-szófogadatlan!

Pedig nevelem (nevelném).

szia, én már megtanultam, hogy az egyik legfontosabb eszköz, az ha odafigyelsz rá akkor is, ha jó, és megdicséred, valamint, ha kompromisszumot köttök egymással. ui. a hiszti nem csak akaratot jelez, de figyelemkereső magatartás is. a nem kívánatos dolgot meg kell tiltani, ez ok. de nem kell hagyni, hogy a gyerek dühében visítson, törjön zúzzon. először is, el kell mondani, miért nem jó egy adott dolog. pl. nem mehetsz át egyedül az úton, mert elüt az autó, és meghalsz,akkor anya nagyon szomorú lesz és sírni fog. ha hisztizik, nem baj, akkor sem mehet át máshogy, ha tartod magad ehhez, akkor pár alkalom elég, hogy "betörjön". mindezt azonban em erőszakosan, kiabálva, hanem kedvesen nyugodtan. ui. a gyerek érzi, hogy ha te nyugodt maradsz, higgadtan kezeled a helyzetet, akkor ő minden hiszti dacára biztonságban van, érzelmileg gondolom. mert nehogy azt higgyük, ők jókedvükben hisztiznek! nem, ez egy normélis élettani folyamat, akkor kell kétségbeesni, ha sosincs hiszti! viszont a mi dolgunk, hogy alternatívát mutassunk a ygereknek, hogyan lehet és kell viselkedni fursztráció esetén, ahelyett hogy üvöltünk. pl. megmossuk az arcunkat, vagy iszunk egyy kis vizet, vagy eszünk egy kis gyümölcsöt, attól majd lenyugszunk, és meg lehet beszélni az ügyet. nálunk is vannak keméyn hisztik, de én sose hagyom magára a kicsimet, hogy majd abbahagyja, hanem néha odaszólok neki, kedvesen, faarccal, mintha az egész nem is érdekelne (közben belül meglehetősen feszült vagyok), hogy édesem, hisztizz nyugodtan, de amíg ezt meg ezt meg nem csinljuk, addig itt fogunk ülni, nem megyünk tovább stb. és utána nem mutatom, hogy haragszom rá, sőt igyekszem viccelődni vele, hogy mielőbb elfelejtsük a csúnya hisztit, és megbeszéljük, amikor látom rajta, hogy befogadóképes, hogy mi is volt ez az egész. ez nálunk nagyon beválik.

ami a konkért példát illeti: játssz vele ilyet, ha ezt szeretné, és ha meguntad, akkor egy kicsivel előbb jelezd hogy nemsoká vége, majd az utolsó előtt szólj neki, hogy édeske, ez az utolsó ,a könyv már nagyon elfáradt anagy játékban, visszarepül a helyére, és alszik egyet! és valami vicces hang kíséretében vissza is repül. nálunk az ilyesmi ált. használ, nincs hiszti,. ha mégis: nem kell neki engedni! ui. ekkor már megovolt az ő akarata is, de a tiéd is, elvileg senki nem szóhat egy szót sem. :)) és alternatíva ha hisztizik: helyette legyen ez meg ez! vmi nagyon érdeke. náélunk pl. az ablakon kinézés, ami jelenleg is favorit. mindenkinél más ez, kinél mi a "nagyon érdekes". stb stb. remélem, érthető a megközelítés további példák nélkül is. :))

lassan 2 éves Bak/Skorpió kislány anyukája