Hogy büntetnétek meg a gyereket ha valami rosszat csinált? (Bevált módszerek?) ?

Autista tagozaton tanít.

Akkor jó természetű gyereked van. Az enyém nem fogadja el, hogy nem. Az óvodában is mondták, hogy egyszerűen nincs olyan, hogy nem az van, amit ő akar, kő kövön nem marad.

Azt mondom, ülj le (az asztalkájához) és gondold végig, mit csináltál és hogy ezt szabad-e. Nálunk ez 4-5 évesen nagyon bevált. Néha tényleg csak ki kell zökkenteni őket a "pörgésből" és akkor lenyugszanak, gondolkodnak egy kicsit.

Ha játszótéren, programon csinál rosszat, akkor simán, harag nélkül közlöm, hogy ezért most hazamegyünk, így ugyanis nem lehet viselkedni. Ez is bevált.

Mindíg hasznos a büntetés, mert akkor megérti, hogy a tetteinek jó és rossz következményei is lehetnek. Így nem lesz felnőtt korára bűnöző és nem a börtönben a rabtársak adják meg azt a büntetést neki kegyetlenül amit te kegyesen megvontál tőle.

Egy egy fenekelés és a dolgok irányított rendbetétele jó lecke.

Például ha tiltott helyen focizik és valakinek berúgja az ablakát.

Akkor pacsi a fenékre, és a zsebpénz felhasználásával átcsengetés a károsulthoz, ablak ki. Üvegeslátogatás, ablak vissza és bocsánatkérés a gyerek részéről. A bűntudat feloldása ezután pedig történhet olyan dolgokkal, hogy valamiért elküldöd boltba a gyereket és elmondod neki, hogy ezt vagy azt hozzon, mert megbízol benne. Vissza kell építeni a becsületét és a méltóságát.

Én nem büntetek. Nincs értelme. De "szerencsés" is vagyok. Az első gyereknél volt ilyesmi, de őt pont nem érdekelte, hogy nem tévézhet...most is lusta, de felnőtt, már ő korrigálja magát, kapott elég útravalót.

Helyette: Sokat beszélgetek. Főleg arról, hogy mit érez, vagy én mit érzek. De nem erőltetve és én is élvezem ahogy látom, hogyan bontakoznak ki, hogyan bonyolódik a gondolkodásuk. Szerencsés vagyok, mert nem gonoszak tehát nincs mit korrigálni. A többi meg jön. Ésszel, vagy érzelemmel. A kulcs az állandó kapcsolat, hogy egy rugóra járunk. Így még hisztizni sem lehet. Főleg nem az áruházban. Látok sok rossz példát. Mi pl. ha egyáltalán együtt megyünk be, előtte arról beszélünk, mit fogunk venni és (persze) mit nem. Ezt rugalmasan, előre alkudozva, de aztán következetesen betartva.

Én "rosssz" gyerek voltam (illetve inkább eleven) de mindig tudtam hogy hol a határ (amit feszegettem is :) és a legrosszabb az volt, ha Édesanyám szomorúan nézett :( pl. mikor pulóverrel levertem a lámpát. Apámtól egyszer kaptam pofont, az is igazságtalan volt (azt hitte, megütöttem a húgomat, pedig pont miatta sírta el magát, mert kiabált...hosszú sztori) - nem szóltam, de mélyen beégett...

Tudom, hogy vannak már beállt, elrontott helyzetek. Az több idő, vagy hosszú szenvedés. Legjobb születésétől vele lenni és tényleg közössé tenni az életünket. Semmit nem vesztünk, inkább gazdagodunk, hiszen egy szerető Lélekkel találkozunk. Kívánom, legyen mindenki "szerencsés"!