Mivel büntetnétek 2,5 éves gyermeket ha nem fogad szót?

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__kisgye..

Ebbe lehet érdemes lenne beleolvasnod, bár van benne egy kis veszekedés is, de vannak nagyon nagyon jó válaszok is.

Milyen különös, hogy ezt a kérdést Maria Montessori születésnapján olvasom :)

Én a keresztfiammal voltam így. Ha hisztizik, akkor próbálom leállítani. Megkérdezem, hogy miért csinálja? ELkezdi mondani, de nem fogok belőle megérteni semmit, mert bömböl végig. Mondom neki, hogy hagyja abba a sírást, mert így egy árva szót sem értek. Ha tovább hisztizik, akkor hozok egy pohár vizet, hogy vagy megissza, vagy a fejére öntöm. (általában megissza - nem sok víz van a pohárban) Amíg iszik, elfelejt hisztizni.

A másik a sarokba állítás.

De igyekszem inkább motiválni, hogy valamit megtegyen. Eleinte cukorkával, játékkal, most már inkább választás elé állítom. (Választhat, hogy mit szeretne)

A boltban úgy védem ki, hogy hisztizzen, hogy mielőtt bemegyünk megegyezünk abban, hogy választhat 1 (azaz EGY) valamit.

Az evéssel úgy vagyok, ha éhes a gyerek, úgyis odajön és enni fog. (A szülei ennek a rendszernek nem nagyon örülnek!)Igaz, hogy egy gyerek még nem érzi úgy, hogy éhes vagy szomjas, de volt olyan, hogy azt mondta, ő éhes, de nem volt hajlandó megenni a tejfölös kenyeret, mert ő Rudit akar. Hát nem kapsz! Vagy csak a tejfölös kenyér után. (Persze a nagymamának van, hogy megesik a gyereken a szíve, s odaadja neki)

De olyan is van, hogy odajön: "Keresztanyu, éhes vagyok! Kérek szépen husikát!"

Sokan azt hiszik ,hogy a gyerek nem tudja, hogy miért büntetik meg. Kb. 3-4 éves korban már meg tudja mondani, csak hajlamos azt mondani, hogy nem tudom.

Ne hagyd, hogy ő irányítson! Csak határozottan. Próbálgatják a határaikat. Neked nem az a dolgod, hogy letörd a szárnypróbálgatásaikat, hogy megakadályozd a szabadságában, hanem az, hogy terelgesd a helyes útra!

Nem kifejezetten Montessori nevelési elv, de egyik-másik bevált.

Hát..... azért ha valamiért elkezdenék "hisztizni"...igencsak meglepődnék, ha a képemebe locsolnának egy pohár vizet.

Tudj róla, hogy nem egyszer kellett riasztani mentőket, mert az anyuka ezt a kiváló módszert alkalmazta (hirtelen víz az arcba), amitől a gyerek sokkot kapott és leállt a légzése, újra kellett éleszteni.

amúgy is egy idióta ötletnek tartottam, de mióta ezt olvastam, biztos vagyok benne, hogy ilyet soha nem alkalmaznék!

Ahogy a sarokba állítás sem használ egy 2,5 éves gyereknél.

ami az én gyerekeimnél bevált (2,5 és 6 évesek):

- ha nem veszélyes önmagára a hiszti (azaz nem az úttest közepén dobja el magát), akkor hagyom kicsit a földön rúgkapálni, közben higgadtan teszem tovább a dolgom (egyébként ezek már tényleg nem bosszantanak fel).

- amikor eltelik 2-3 perc, és nagyja lement, akkor odamegyek hozzá, hogy azért lássa, érezze, hogy nem hagyom magára (a hisztitől a gyerek is szenved, neki is rossz), megpróbálom felnyalábolni, magamhoz ölelni, csendes, nyugodt hangon beszélni hozzá

- általában olyanokat mondogatok, hogy nincs semmi baj, nyugodjon meg....ha kicsit elcsendesedik, akkor elkezdek valami érdekes dologról beszélni neki, ami eltereli a figyelmét, vagy megbeszéljük, hogy mitől háborodott fel ennyire, és megpróbálunk épkézláb megoldást találni.

Ez a menetrend általában beválik.

Sarokba nem állítom, úgyis kijön, meg megalázó módszernek tartom.

Nálunk duzzogó helyek vannak, amiket tulajdonképpen ő választott ki magának. A földszinten is, az emeleten is van egy duzzogó helye (belehasalni a fotelbe pl.), és ha még nem túrázta fel magát, csak alakulóban van a hiszti, gyakran előfordul, hoyg bemegy mérgében magától, ott kicsit pihen, megnyugszik, és kijön, mintha semmi nem történt volna. De ha nem megy magától, van, hoyg én küldöm. Nem büntetésképpen, hanem azt mondom, hoyg látom, nagyon mérges, menjen be a duzzogójába megnyugodni. Ez is sűrűn beválik.

egyébként pont a 2,5 éves kisfiam fogalmazta meg, szó szerint így, hogy neki van egy duzzogója, és azért szereti, mert ott megnyugszik (azóta mondom neki, hoyg menjen be oda és nyugodjon meg :-)).

folytatva...

az evéssel nálunk is sok probléma volt lányom esetében. Nagyon sok mindent kipróbáltam, trükköket, cseleket, volt, hogy rábeszéléssel, mikor elszakadt a cérnám, akkor fenyegetéssel.....jaj, nagyon rossz időszak volt, mindketten szenvedtünk. De hát simán ellett volna egész nap evés nélkül, és amúgy is vékonyka volt, lassan hízott.

Aztán, amikor megszületett a kistestvére, nem volt annyi időm ezzel a problémával foglalkozni, letettem az ennivalót, ha éhes volt, evett, ha nem, akkor nem.

Azóta sem egy nagy evő, de már rég nem görcsölök ezen, eszeget, amennyi jól esik neki, most már nem cselezek és nem is erőltetem.

Az öccsénél a kezdetektől arra törekedtem, hoyg ne rontsam el így. Lehet, alkati kérdés is, de vele nem si volt különösebben problémás az evés soha. Míg a lányomat 3,5 éves koráig kanállal etetgettem, ah nem akart enni....addig a fiam egy évesen már önállóan eszegetett. Volt, hoyg kézzel, volt, hoyg villával, kanállal, sőt, két évesen már késsel-villával is tudott enni, ha akart. Tehát hagytam, hogy a maga tempójában úgy egyen, ahogy szeretne. Meg is látszik, totál máshogy eszik a két gyerek. A lányom csipeget, közben jár a lába, ficánkol a széken, mindenre koncentrál, csak az evésre nem, mintha valami szükséges rossz lenne, ami elveszi az időt érdekesebb dolgoktól. A fiam pedig amíg eszik,a addig csak azzal foglalkozik. Erősen koncentrál, amikor jóllakott, iszik egy pohár vizet, és befejeztük. Után már teljesen felesleges kínálgatni, ennyi volt az annyi és kész :-)

A fogmosásnál nincs kecmec, volt, hogy a fiamat lefogta az apja, én meg két pillanat alatt, ordítás közben megsúroltam a fogait.....pár alkalom után már engedte.

Én pedig pont a fogmosással jártam, úgy hogy próbáltam erőszakkal megmosni. A gyerekem majdnem megfulladt, még órákig hányt utána.

Tehát ezzel is óvatosan.

Általában a vízlocsolásig sosem jutottunk el a keresztfiammal, csak prickoltam a szemébe pár cseppet ,mert mindig megitta a vizet. :)

Szerintem az, hogy sarokban áll vagy egy külön általa kiválasztott helyen, vagy beküldi a szülő a szobájába, az teljesen mindegy, a lényeg, hogy a gyereknek és szülőnek is van ideje lenyugodni.

Volt, hogy egy hipermarket közepén vetette magát a földre. Akkor addig beszéltem neki, hogy "Légyszíves kelj fel a földről. jó lenne, ha felállnál. Felmosod az egész boltot és hogy fogsz kinézni. Nézd meg, mások sem fekszenek és ordítanak. Semmi értelme, hogy hisztizz, úgyis mindjárt végzünk. Minél hamarabb felállsz, annál hamarabb megyünk a pénztárhoz, fizetünk és megyünk is. stb.)

Mindezt a körülményekhez képest nyugodt hangon kell, s akkor az esetek többségében sikerült felszedni a gyereket a földről.

Otthon, ha hisztizik valamiért, akkor figyelmen kívül hagyom, elmondom, hogy hisztis gyerekkel nem állok szóba. Ha abbahagyja, akkor megbeszéljük, hogy akkor mit is szeretne, ha nem, akkor odamegyek és felveszem, megkérdezem, miért hisztizik. Ha el tudja mondani úgy, hogy közben abba hagyja a hisztit, akkor nyert ügyem van.

Sokszor van, hogy hisztizik amiatt, hogy kapcsoljam be a TV-t. De én nem szeretném, mert szép idő van, ne üljön a TV előtt. Akkor azt szoktam mondani neki, hogy a TV alszik vagy a TV-ben Thomas-ék alszanak vagy elromlott a TV.

A kajálásnál is inkább azt mondtam neki, hogy egyen az ő tempójában. A szülők másképp kezelik ezt a dolgot, mint egy külsős. Én sosem akartam duggatni a gyereket, főként, hogy tudom, amiatt lett a korosztályomban annyi duci gyerek, mert kötelező volt megenni, amit a tányérra kiszedtél, akkor is, ha nem kellett.