Volt, hogy annyira kiakadtatok a gyerekre, hogy elcsattant egy pofon?

7essel az utolsó két mondatig egyet értettem. Sosem ütöttem pofon a gyerekem. 2 évesen egyszer csaptam a pelenkás fenekére, szerintem fel sem fogta, mert nem sírt és nem hagyta abba, amit csinált, gondolom kicsit ütöttem vagy ilyesmi. A gyerek már azelőtt harapott, utána pedig verekedős lett és az is maradt. Szívből utálom a gyerek egy tükör mondatot, ezt a nyugisnak született gyerekek szülei találták ki, hogy megsimogathassák a saját buksijukat, hogy azért ilyen a gyerekük, mert jól csinálják. Francokat.

Engem pl vertek, de soha a légynek sem ártottam. Ennyit a fene nagy tükörről.

Nem azért nem verem a gyereket, mert egy tükör vagyok, hanem azért, mert egy gyerek nem bírja felfogni a tettei következményeit, mert fizikailag alkalmatlan rá, hogy helyesen ítéljen és átlássa a dolgokat és UTÁNA cselekedjen. Ameddig erőszak nélkül meg lehet oldani, addig úgy próbálom.

Apróságok vannak, a nagyon max, hogy erősebben szorítom meg a kezét, hogyha akarom, hogy jöjjön, vagy mikor rúgkapált akkor erősebben fogtam magamhoz, hogy el tudjam vinni a helyzetből, meg ilyenek, illetve védekezésből lefogom.

Néha gondolkozom, hogy jobb lenne, ha félne és szorongana, mintha borzalmasan viselkedne, de nem tudom, hogy ez lenne e a pofon következménye, lehet, hogy simán csak bizalmát vesztené.