Szerintetek létezik olyan helyzet, amikor egy pofon vagy pelusra csapás jogos, elnézhető?

Még csak 13 hónapos. Ebben a korban inkább ezerszer is türelmes vagyok vele, sosem bántanám, hiszen még csak tanul.

De el tudom képzelni, ha később erősen veszélyes helyzetbe sodorja, vagy akarja magát, vagy mást sodorni, el fog csattanni az a pofon. Már csak azért is, hogy sose felejtse el. Nem azért, mert ki akarom élni az agresszív hajlamaimat, vagy ilyesmi.

Szerintem sem túl szigorú és következetes manapság az anyukák jórésze (tisztelet a kivételnek!), félnek a gyereket fegyelmezni és utána panaszkodnak, hogy kezelhetetlen.

Én is volt, hogy kézre legyintettem, pl ha a kutyát szekálta. De abbahagytam, mert rájöttem, hogy nem hatékony. Sokszor pl játéknak vette, meg láttam, hogy ő is csapkod néha. Ha meg fáj, akkor meg nem jó, azt se akarom.

Arra jutottam, hogy amíg nincs szabálytartása se, sem meg sem ért egy összetett magyarázatot, addig vagy egy nyomatékos "nem" segít vagy ki kell vinni a helyzetből, mert kicsi ahhoz, hogy értse mit várok el.

Az úttest nehéz mert az én lányom mindenből viccet szeret csinálni, fogócskázni a parkoló autók körül stb, de végül is ez is olyan, hogy nekem kell vigyàznom rá hogy ne érhesse baj, amíg értelmesen meg nem érti, mekkora a veszély.

Biztonságos helyzetben igyekszem tanítani, de élesben nem lehet bízni benne még (holnap lesz 2 éves).

Én ütöttem már a gyerekem kezére. (2 éves) Szerintem nekem jobban fájt, mint neki. Utána napokig rosszul éreztem magam.

Hatalmas hisztirohamot kapott az utcán. 20 percig próbáltam nyugtatni, legugoltam hozzá, felvettem, beszéltem neki, énekeltem, aztán csak hallgattam, de semmi sem segített. Őrjöngött és az egyik pillanatban az arcomnak ugrott és dühből meg akart karmolni. Na, akkor szakadt a cérna és rácsaptam a kezére. Ezen annyira meglepődött, hogy a hiszti is abbamaradt. Szerencsétlenségemre egy öreg nő látta a jelenetet, odajött és elkezdte sorolni a gyereknek, hogy "Miért sírsz drágám, anya nagyon megvert?" majd megkérdezte tőlem, hogy miért kell a gyereket indokolatlanul verni. Rendőrt akart rám hívni, amiért rácsaptam a gyerek kezére. Szóval nem csak a mai anyák a túl liberálisok.

Nekem a pofon nem fér bele az értékrendembe. Azért az már eléggé durva. Ha még kicsi a gyerek, a pofonból, pelusra csapásból úgysem ért, nem tudja összekötni az ok-okozatot, ha meg már nagyobb és értelmesebb, akkor meg azért nincs értelme, mert meg lehet vele beszélni, hogy a viselkedése helytelen.

Nem fér bele. Több okból sem.

Egy kisgyerek úgysem érti. Vagy játéknak veszi, vagy ezt is utánozni kezdi, mint minden mást.

Szigorúnak és következetesnek nem csak úgy lehet lenni, ha odacsapunk.

Nálunk szüleim alkalmazták a pelusra és kézrecsapást néha.

Tesóim 10 évvel fiatalabbak ezért emlékszem, gondolom akkor én is kaptam anno :D

Soha nem úgy hogy fájjon, peluson keresztül nem is érezték, volt hogy röhögtek rajta.

Imádjuk a szüleinket, soha nem vertek minket kédőbb, normális felnőttek lettünk, nem sérült a lelkivilágunk.

Most nem propagálni akarom itt az elverést, de szetintem egy kicsit túl van ez lihegve manapság ahogyan sok minden más is.