Miért nem játszik,nem szervez programot az unokáinak a nagyszülő?

Annó a saját gyerekeit vitte?

Ha őket sem vitte akkor mit vársz.

Az lehet, amit a 10-es mond. Amikor mi voltunk gyerekek, elmentünk a mamához, és eljátszottunk a kertben egymással, kutyával, macskával. Nem kellett a nagyinak programot csinálni.

Amúgy anyósom is ilyen volt. Ott voltunk, semmit nem csinált, sőt még bekapcsolta a három éves gyerek mellett a Híradót, felgyújtotta, megölte stb, ezek mentek, a gyerek ki volt borulva, otthon soha nem néztünk tévét.

Anyám szervezett nekik amúgy programot, ő imádott velük sütit sütni, barkácsolgatni, kertészkedni. De kb. évente egyszer, amúgy oda se vigyem őket, mert idegesítette a két gyerek. Csak nagyon ritkán volt kedve ezzel foglalkozni.

Elég szomorú. Szívesen vagy kényszerből vállalják a gyerekeket?

Az én anyukám 75 éves, apukámat is ápolja. Nem hagyjuk rájuk a gyerekeket, de ha látogatóba megyünk pár órára (hetente, ha nem betegek a gyerekek) mindig annyi új dologgal készül, hogy bele se fér.

Nem csak ajándéktárgyakra gondolok, hanem múltkor pl kavicsokkal, kagylókkal teli kincses doboz, vagy különböző kézműves ötletek. Az én régi játékaimat is szokta előszedni, baba étkészlet a plüssöknek, vagy könyvekből olvasás.

Szerintem is ez a normális illetve jó, de Anyu alapból kreatív, ruhákat varrt, hímezett, kötött stb.

Én sokat beszélgettem a nagyszüleimmel, mert ha odamentem hozzájuk, mindig lehetett, de ők sem nagyon ültek le velem, hogy engem direktben foglalkoztassanak. Program max. olyan volt, hogy templom karácsonykor meg temető, mert úgyis mentek és csak nem hagyhattak otthon, nyáron meg hát lementünk a telekre, mert olyankor ők is kiköltöztek, és akkor ott volt a Tisza, egész nap magunktól úsztunk, bicikliztünk, bandáztunk. Nagymamám meg várt haza finomságokkal. De ha csinált épp valamit egyikük, legyen az szerelés, főzés vagy hímzés vagy kerítésfestés, akkor ha odamentem, mert engem is érdekelt, szívesen elmagyarázták és utánozhattam. Vendégségbe is jöttünk-mentünk az ő barátaikkal. És persze be voltam fogva kisebb házimunkákba. De nem volt az, hogy nekünk szerveznek valamit, pl. gyere, fogócskázzunk vagy nincs-e kedved megnézni az arborétumot. Mégis, ha megkértem, hogy kártyázzon vagy társasozzon velem, mert többen kellünk, akkor ha volt ideje, beszállt. De hogy bárhová mentünk volna múzeumba, moziba vagy kirándulni... Talán évi egyszer a szomszédos strandra és egyszer anyukámékkal közösen valami kiállításra... na de 12 éves koromig nyaranta 3 hónapig voltunk leadva :)

Szerintem ha tesódék kihúznák a digitalizációból a gyerekeket pl. valami időkorlátos nettel, ugyan némi mesenézés biztos lenne akkor is, de máris eszükbe jutna nyúzni a nagymamát meg felfedezni más tevékenységeket. Viszont nagymamától nem kell elvárni, hogy ő robbantsa ki őket a kütyüvonzásból.

Régebben azért nem volt ennyire felfújva ez a csináljunk programot a gyereknek téma. Velem sem csinált nagyon programot a nagyapám, pedig ő panelban lakott, szóval nem volt sem állat, sem kert. Egész nap nézhettem a tévét. Imádtam nála lenni, mert nekünk otthon nem volt gyerekcsatornánk. Persze közben sokszor bejött, beszélgetett velem, sütött pl palacsintát, és ez volt a napi program. De kb én is a tévét néztem végig ha nála voltam. És nekem ez nagyon kedves emlék, ahogy tévézek ő meg totyorog körülöttem. Mai divatos szóval az volt az én "énidőm", mikor kicsit békén voltam hagyva a fenébe, és senki nem szólt bele, hogy milyen butaságokat nézek.

Ha otthon nincsenek szabadon ráengedve a kütyükre egész nap a gyerekek, akkor ennyitől nem lesz semmi bajuk.

Ettől még szeretheti őket a nagyszülő, meg igényelheti a társaságukat, de régebben tényleg nem volt ez, hogy a nagyszülő játszott a gyerek játékaival, meg folyamatosan vitte ide-oda. Szerintem fel sem merül bennük, hogy nekik ilyeneket kéne tenniük.

"Imádtam nála lenni, mert nekünk otthon nem volt gyerekcsatornánk"

ugyanezert imadtam en is az apai nagyszuleimnel lenni. ott volt cartoon network, otthon nem