Megváltozott a kapcsolatom (érzelmem?) a saját gyerekeim iránt miután megtapasztaltam ezt?
Biztosan nagyon furcsa lesz, amit írok, de neken ez nagy probléma és nem hiszem, hogy a sértegetés segít.
A lényeg annyi, hogy tanító vagyok és elegem lett egy elitt iskolából. Hatalmas váltás volt, de átmentem egy olyan iskolába, ahol halmozottan hátrányos helyzetűek a gyerekek. Normális embernek elképzelhetetlen, hogy miből jönnek gyerekek. Nagyon megvisel egyik-másik történet. Nincs apuka, anyuka, rengeteg testvér, bántalmazás, nyomor, nincs étel, szeretet, figyelem.
Gyorsan rájöttem, hogy itt a tanító nevelő, anya is. Ruhát, játékot viszűnk nekik, írószert, hajgumit, mindent.
Még egyszer mondom, hogy nekem is furcsa. De egy ideje ezt érzem. Az iskolában nagyon örülnek kicsi figyelemnek is, jönnek, hogy hallgassam meg mert olvasni szeretnének nekem, segítsek a számolásban, adjak otthonra plusz feladatlapot. Ölelgetnek, néhány jó szóért már hálásak.
Nekem 2 alsós gyerekem van, szóval pont ugyanaz a korosztály. Azokhoz a gyerekekhez képest, akiket tanítok, hatalmas luxusban élnek a gyerekeim. Egész nap látom, hogy gyerekek hogyan élnek. Azután hazajövök és nem tetszik a vacsora, nem akarnak házit írni, rendesen sírnak ha hajat kell mosni, pedig segítek.
Egyre jobban elegem van a viselkedésükből, pedig pont olyanok mint egy átlagos, nem hátrányos gyerek. Valaminek változnia kell, mert nem normális, amit egy ideje érzek velük kapcsolatban. Az apjuk meg kb meg sem ért, nem érti mi van velem, szinte hibáztat.
Szerintetek mit csináljak, mert nyilvánvaló, hogy nekem kell valamit átfordítani? Ti mit tennétek?
válasza:Szerintem ki vagy merülve. Sok, hogy otthon is azt folytatod, amit egész nap csinálsz. A gyerekek ilyenek, nem egyszerű a kamaszkor. Pedig a java még hátravan, hiszen még csak alsosok. Nemcsak te változol, hanem ők is.
Próbálj valami olyan szabadidőt csinálni magadnak, napi egy két órát, amiben nincs gyerek. Se sulis, se saját.
Ezt a korszakot egyszerűen csak túl kell élni a sajátjaidnal.
válasza:A hátrányos helyzetű gyermek nem hiába hátrányos, mindenért hálás, hisz teljesen más közegből, neveltetésből érkezik, míg a saját gyermekeidnek normális az életük. Nem szűkölködnek, így nehezebben becsülnek meg mindent, elsősorban mert nekik alap, hogy van étel, meleg szerető otthon, ruha játék stb.
Ellenben hatalmas hibát követsz el amiért ennyire érzelmileg közel engeded a hátrányos gyerekeket.
Ezt nem lenne szabad.
Viszont ha ta ítani szeretnél a gyerekeidnek valamit mutasd meg, mesélj nekik, hogyan élnek azok a gyerekek.
válasza:Én teljesen megértem amiről írsz.
Mikor ezt érzed, esetleg szünetben menj el a 7-8 osztályosok felé.
Ott már sokuknál előjön sajnos az otthon látott példa. És rájössz majd hogy (ronda példa, de) olyanok mint a kiskutyák. Amég pici és szeleburdi addig aranyos, de mikor már nagyobb és megmarad ez a neveletlrnség, nagyon bicska nyitogató
válasza:Mert van egy határ amit nem szabad átlépni. Csak megégeted magad.
A gyerekeknek sem tesz jót ha eltűnsz az életükből, bármilyen ok miatt.
Bevallom őszintén mi zavar sok tanárban.
Vannak akik sokkal több törödést adnak egy idegen gyermeknek,mint a sajátjuknak.
válasza:Én tudatosítanàm magamban, hogy minden embernek a sajàt gondja a legnagyobb. Igen a te àtlag gyerekednek az, hogy hajat kell mosni, épp nem a kedvenc kaja van ma az asztalon. Akàrhogy is, ez most olyan mintha téged valaki megszólna bàrmilyen gondodért mert bezzeg Afrikàban éheznek.
Én értem, hogy szereted, sajnàlod azokat a gyerekeket, de egyszerűen nem elvárható a hétköznapi gyerektől hogy a sajàt életét gyökeresen vàltoztassa meg, mert vannak ilyen gyerekek is. Ahogy te is megéled az aprócseprő gondjaidat is, holott lehet naponta elsétàlsz egy hajléktalan mellett.
válasza: válasza:Igazahatok van! De nagyon nehéz. Minden nap folyamatosan ebben lenni és nem felvenni a dolgot, nagyon nehéz.
Mondok egy példát a rengetegből. Én voltam velük délután és nem jöttek az egyikért. Mikor megláttuk, hogy messzebb de jönnek érte, könnybelábadt szemmel mondta, hogy ő abban bízott, hogy nem jönnek ma érte és akkor biztosan én hazaviszem magunkhoz. Annyira rossz neki otthon. Erre hazamentem, ahol hatalmas cirkusz lett abból, hogy meg kelletz írnia az egyik gyerekemnek a házit és azt mondta, hogy elege van belőlem. Akarva-akaratlanul az jutott eszembe, hogy fogalmuk sincs, hogy milyen jó dolguk van, hogy engem ők érdekelnek, foglalkozok velük.
Persze értem, amit írtok ettől függetlenül.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!