Mit tegyek, hogy ne hasonlitgassam a gyerekem máséhoz?

Én is mindig beleestem a hasonlítgatás hibájába. Mintha ösztönösen jönne, pedig nem kéne.

Nálunk van egy hónappal idősebb unokatesó, akinek az anyukája rá is tesz egy lapáttal, hogy állandóan azt emeli ki az ő gyereke erősségének, amiről tudja, hogy a miénknek gyengesége (pl az unokatesó imád enni, a mi gyerekünk borzasztóan válogat, lassan eszik). Állandóan azzal jön, hogy milyen jól evő babájuk van. Direkt dicsekszik, esküszöm, pedig tudja, hogy nálunk az etetés hatalmas kínlódás.

Egy idő után elengedtem. Már nem idegesít. Hagy mondja. Tényleg minden gyerek más. Valamiben a mi babánk van előbb, mint az unokatesó. Valamikor testvérek között is hatalmas különbségek vannak. Az elején nálunk mozgás ügyileg volt mindig 1 hó lemaradás a nagykönyvhöz és az unokatesóhoz képest, de a kislányunk gyorsan utóérte magát és a többieket.

Hidd el, gyorsan bepótolja a lemaradást (nem is hívnám annak igazából) a gyereketek. A családban 4 fiú gyerek (3 különböző részről) elmúlt 2 mire elkezdett beszélni. A tesóm 2 db szót mondogatott hónapokig, aztán egyik napról a másikra elkezdett mondatokat mondani. Anyukám szinte sokkot kapott, amikor meghallotta.

A ti gyereketek lehet mozgás terén volt fejletebb a többieknél.

Mit tegyél, hogy ne hasonlítgasd a gyerekeket egymáshoz? Például annyit megtehetsz, hogy ne pontozd le a szakmai válaszokat (csak a többit), az érdeklődőket nem félrevezetendő, hanem vagy ne reagálj azokra, vagy gondolkodj el rajta, érvelj, és folytass értelmes, korrekt vitát, szimpla kötözködés és lehülyézés helyett.

Akinek meg nem inge...

Pontosan, enyém 2 évesen kezdte a bölcsit, pár hónap se kellett, úgy beszélt mint a vízfolyás, szobatiszta lett, gyönyörűen evett kanállal villával, pohárból.

Igenis működik a csordaszellem, otthon már csak azért se csinálja sok gyerek, de ott ezt látja..

1es vagyok