Mi az a pont, amikor ismeretlenül már be kéne avatkozni?

Nos, reggel megtettem miután 5:50-kor ismét erre keltünk. Nem voltam tapló, csupán átslattyogtam köntösben, bekopogtam és elmondtam, hogy ne haragudjon, de eszméletlen rossz érzés erre az üvöltésre elaludni, majd erre is kelni másnap, úgyhogy legyen kedves tekintettel lenni arra, hogy ezt vélhetően minden szomszéd átéli velünk/velük együtt. Elnézést kért (már-már meglepődtem), majd közölte, hogy amúgy nekem fogalmam sincs semmiről, úgyhogy ne pofázzak bele a dolgába és a gyereknevelési stílusába. Elmondtam, hogy eszemben sincs, csak szeretnénk nyugodtan pihenni az otthonunkban. Ennyi, eljöttem. Remélem ha lehiggad az agya, akkor azért eljut az üzenet a központba. Meglátjuk.

Ez nem tökéletesség kérdése szerintem. Vannak olyan mondatok és szavak, amikkel felnőtt ember felé sem dobálózom. Még a férjemnek sem mondanék olyat soha, hogy takarodj az életemből te kis patkány, nemhogy egy gyereknek. (Ez náluk gyakorlatilag szinte mindennapos, mindenféle kontextusban.) Pedig elég lobbanékony a természetem, képes vagyok hirtelen és megfontolatlanul cselekedni, kimondani dolgokat, de ezek valahogy elvek. Ahogy nálunk a k**va anyázás sem szokás, de mégcsak azzal sem fenyegetjük egymást sosem, hogy összecsomagolok és itt hagylak a p*csába. Ez nem kimerültség, vagy ingerült helyzet kérdése.

Szerintem alapvetően jó szomszédok vagyunk, sosem szólunk semmiért igazából, elfogadjuk, hogy van élet körülöttünk. Hallunk másik irányból is olykor hangos szavakat családokban, de közel sem ennyire fülsértőt, alpárit.

Imádom ezeket a "majd megtudjátok ha" embereket és megjegyzéseket. :D Attól, mert valaki végtelenül fáradt és kizsigerelt, az nem menti fel a tettei és kimondott szavai alól.

Vannak ingyenes lelki segély szolgálatok, kérjen segítséget, vegyen ki egy nap szabit, amikor a gyerek suliban van és simítsa ki az idegszálait, vagy tudom is én. De igenis tanulja meg intelligens ember módjára kezelni az indulatait és levezetni a dühét!

Nem mondom, hogy sosem fogok kiabálni a gyerekemmel. De hogy ÍGY, ilyen stílusban nem fogok ordítani vele, ez teljesen biztos, totál mindegy mennyire vagyok kizsigerelt, egyedülálló, stb. Nincs az a fáradtsági szint, ami erre a viselkedésre felmentést adna (szerintem).