Bűntudatom van mert a gyerekem nem hallgat a szép szóra, mit tegyek?

Mégegyszer hangsúlyozom, Kérdező. A parancs az parancs. Az ordibálás idegbetegség. A kettő nem ugyanaz. A parancs kell.

A gyereknek szüksége van a határokra, még ha ő nem is ezt gondolja.

Én nem mennék vele minden nap játszótérre, vagy programra. Oké, azt szeretnétek, hogy fáradjon le. De ő lehet, hogy szeretne csak veletek lenni, nem másokkal játszani, másokat kerülgetni a játszótéren. Talán csak arra vágyik, hogy hárman otthon játszatok, házimunkát csináljatok, könyvet lapozzatok, bármi. Lehet, hogy lenyugodna attól, hogy egyből hazamentek bölcsi után.

Az én fiam is teljesen felpörög este, mikor az apja hazaér, be nem áll a szája, produkálja magát, mindennel akar játszani. Ilyenkor kihasználja, hogy végre együtt vagyunk, mert a nap egy részében ugye nem voltunk együtt.

A feszültséget, idegességet, gyomorgörcsöt is érzi rajtad, ami őt is frusztrálja, kezelhetetlenebb, mert nem érti a helyzetet, így egymást hergelitek tovább. Pici még, nyílván nem tudja elmondani, miért viselkedik így.

Remélem, nem veszed bántásnak, amiket írtam.

Én első körben a délutánon változtatnék, szerintem fog változni a dolog.

#8as vagyok, nem volt sarokba állítás, csak nem 2x vitte vissza, hanem 22x és ha a kérés nem segített, akkor már ráparancsolt. (nem kiabált, csak erélyesebb volt). Ezért is írtam, hogy pokoli egy hét volt, mert pl az első éjjel 42x kellett visszavinni, a 3. nap 22x, a 7. napon már csak 2x próbálkozott. És igen, közben sírt és hisztizett, de nem foglalkoztunk vele, nem pátyolgattuk, mert akkor ő nyert.

Nálunk gond volt a játszótérről hazaindulással is. Egy ideig könyörögtem szépen, de magasról tett rám. Aztán szóltam neki egyszer, kétszer, harmadjára kézbe vettem és hazáig cipeltem. Közben iszonyatos műsort csinált, főleg ha az utcán volt közönsége. 1 hónapig jártunk így haza, mire megszületett a mindenki számára jó megoldás: ha szólok neki, hogy indulunk, akkor gyorsan minden játékkal játszhat még egyet (ami összesen kb 5-10 perc) , és utána magától megy a kijárat felé.

Tudom, hogy ez a mai világban nagyon radikálisnak tűnik, nekünk is fáj a sírását/hisztijét hallgatni, de ha mindent megengedünk neki, elveszünk.

Most ott tartunk, hogy okos, ügyes nagylány, a legtöbb dolgot már meg lehet vele beszélni és tudja, hogy ha valamiben dacol, akkor annak nem lesz jó vége.

Nem tudom, hogy ennél a kérdésnél említette-e valaki a Szuper Dadus sorozatot, de tényleg érdemes belenézni. Nagyon jó ötletei/tanácsai vannak hiszti/dac kezelésére.