Átverés vagy gyermekkori szép emlék?

Semmilyen károm nem származott belőle, hogy gyerekként hittem a csodákban.

Szerintem fontos, hogy a gyermek megélje a gyerekkorát. Ilyenkor tele vannak fantáziával, sokkal élénkebben működik e téren a kis agyuk, és ezek az ünnepi stb. "mesék" kicsit segítik ezt kibontakoztatni. Hazugságnak hazugság ugyan, de szép hazugság, afféle kegyes hazugság, ami jól sül el. Persze nem kellene belekeverni mélyebben az egész vallási szemetesládát, amit "hit" címén lenyomnak a torkodon a pénzért, de a mesés részét elmondva és hinni benne gyermekként nem károsítja meg a lelkivilágot, sőt, építi.

En sose hittem benne, mivel nagyobb testvéreim vannak. De ennek ellenére is imadtunk játszani. Kulcslyukon lesni ahogy becsempeszik anyaek az ajándékokat. Levelet írni a “Jezuskanak”. Szoval meg hinni se kell benne hogy jó poén legyen.

Ovis korú gyermekeknél még aranyos. Később már szerintem gáz.

Szerintem gyerekkorban még kellenek a csodák. Mikor, ha nem akkor, amikor naivan elhiszi a húsvéti nyusziról meg a Mikulásról meg a fogtündérről szóló meséket? Felnőttként már olyan unalmas és szürke a világ, legalább a gyerekkora legyen élénk és színes. Nekem sem volt trauma megtudni, hogy a szüleim hozzák az ajándékokat, de az a pár év, amíg a karácsony és az ilyenek varázsa megvolt, az szerintem pótolhatatlan.

Úgy féltem a mikulástól, hogy megkönnyebbültem, mikor kiderült hogy nem létezik. A többi mesét meg egyszerűen nem hittem el. A karácsonyi várakozás viszont ennek ellenére nagyon jó volt.

8 😂😂😂 öcsém is. Mert mindig ha rossz volt mondtuk hogy jön a zsákos ember és elviszi a macijat. Na képzeld el mikor megjelent a mikulas nalunk egy nagy zsakkal. Azt az orditast 😂😂 jól elcsesztuk. Na mindegy.

#8 én is bőgtem a Mikulástól, állítólag. Nem emlékszem rá. Mondták, hogy énekeljek neki egy szép dalt, de én tátott szájjal bámultam, majd sírva elrohantam :D