Bűntudatom van mert a gyerekem nem hallgat a szép szóra, mit tegyek?

Manapság miért ilyen töketlenek a szülők? Nem megbántani akarlak, komolyan kérdezem, nem te vagy az egyetlen az ismeretségi körömben, aki nem tudja mit kezdjen a gyerekével. Amíg szót fogad, happy minden, aztán ha erélyesebben kéne fellépni, megáll a tudomány, mert a szülőnek bűntudata lesz, mert rászól (WTF?) a gyerekére.

Te amúgy hogy képzelted el a gyereknevelést? Szépen megkéred és csinálja amit mondasz, mint a kisangyal? Erre az esély kb. 0 még a legszentebb gyereknél is. Sógornőmnél is csak valami lepkefingnyi üntyüm-püntyüm van, a gyerek pedig egy katasztrófa.

Igenis keményen bele kell állni a dologba. Elmondod kb. kétszer szépen, ha nem csinálja, közbe kell avatkozni. Ha mindig azt látja, hogy anya végletekig türelmes, akkor az őrületbe kerget majd mindenki mindenkit.

A szülő a főnök. A szülő az, aki előre tud tervezni, aki látja az összefüggéseket, következményeket. A gyerek pedig az, aki örökké feszegetni fogja a határokat, és próbálgatja, meddig mehet el nálad. Minél messzebb van ez a határ, annál nagyobb hülyeséget csinálhat.

Ha a lányom ilyet merne csinálni éjszaka, nagyon rosszul járna utána, és ezt ő is tudja, pontosan tisztában van azzal, meddig mehet el nálam. Én is rá szoktam dörrenni, és nem érzem magam rosszul miatta, mert abban a pillanatban arra van szükség. Ettől, bármilyen trendi is most, semmilyen lelki sérülést nem szenved; kemény vagyok vele, de nincs az, amit ne tennék meg érte.

A mit tegyél kérdésedre válaszolva: legyél határozott és következetes! Tisztázd le magadban, mit vársz el a gyerektől, milyen viselkedést akarsz tőle látni, ha nagyobb lesz, és kezdd el abba az irányba terelni a határok felállításával. Találj ki egy büntetési módszert, nekünk pl. a sarok vált be. Ha rosszul viselkedik a lányom, megy a sarokba, ott kiengedi a feszültséget, ha megnyugodott, megbeszéljük, mi volt a hiba a viselkedésében.

Tudom ajánlani a szuperdada sorozatot is, fent van youtube-on, hátha tudsz belőle ötletet meríteni.

#1 válaszoló vagyok. Nem lehet, hogy már nem kellene délután aludni? Ritka, hogy ilyen korán nem igénylik már, de nem lehetetlen.

Masik tippem: túlpörög. Bölcsi utan már legyen csendes az este. Ne kütyüzzön ne tévézzen. Semmi ami felpörgeti az idegrendszerét. Esti kakaózás, ha van, azt is el kell felejteni.

Harmadik tipp: #4 válaszoló nyers volt, de teljes mértékben igazat adok neki. Parancsolj rá, ami nem egyenlő a kiabálással. Lássa, hogy te vagy a rendszergazda. A szabályokat te fektesd le.

A lányom is rossz alvó, neki 2 évesen volt egy ilyen korszaka, de apa rövidre zárta.

Lefektettük, elmondtuk neki a mesét, még 10 percet mellette ültünk, puszi és akkor kezdett volna a balhéba: játszani akart, dobálta magát, rugdosta a falat, folyton ki akart szökni a szobájából a nappaliba...és ezt így éjfélig. 1-2 alkalommal még bevettük a hülyesegeit, de gyorsan elegünk lett belőle.

Apja altatta, puszi és kijött a szobájából. (lámpa lekapcs) Néhány napig ment a cirkusz, sírás,a gyerek folyton ki akart szökdösni a szobájából, de a férjem mindig higgadtan visszavitte az ágyába, betette és közölte vele, hogy most alszunk. Pokoli egy hét volt, szerintem senki sem aludt a lépcsőházunkban, de egy hét után rájött a gyerek, hogy ennek így nincs értelme és belenyugodott abba, hogy mostantól aludni kell. Azóta nincs vele gondunk.

Ha bűntudatot van a kiabálás miatt, próbáld meg bevezetni a számolós szabályt: szépen megkéred, hogy csináljon meg valamit, ha nem akarja, mégegyszer megkéred, de akkor már jelzed, hogy számolni fogsz 3-ig és ha addig sem történik semmi, akkor szankciók lesznek. Ha nem reagál rá,akkor tényleg valósítsd meg a "büntetést", a lényeg, hogy ne csak üres fenyegetés legyen, mert akkor semmi tiszteleted nem lesz. Hidd el, csak kicsik, de nem hülyék, gyorsan megtanulja az ok-okozatot és néhány alkalom után működni fog a számolós rendszer.