21 hónapos a fiam. Rossz szokása, hogy harap, mar az arcomba, a karom a, ha olyasmit kell csinálnia, amit nem szeret, pl öltözni. Ma megkérdeztem tőle, hogy direkt harap, ez fáj nekem, azt akarja, hogy fájjon? Erre bőszen bólogatott ☹️
Nem bujós, nem ad puszit, nincs semmi simogatás. Tőlünk elviseli, de szerintem nem szereti, van, hogy inkább elhúzza a fejét.
Eddig is hadakozott az öltözködés, pelenkacsere ellen, de ez új, direkt akarhat nekem fájdalmat okozni?
Hogy tudnám megértetni vele, hogy ez rossz, és afelé terelni, hogy kedvesebb, gyengédebb legyen?
Normális viselkedés ez ebben a korban?
Az enyém is szokott harapni, ilyenkor mindig ráütök a fenekére, és haragosan mondom, hogy nem szabad. (Nem nagy ütés, például szoktam olyat csinálni, hogy ha az ölemben áll, és éppen éneklek neki, akkor a fenekén dobolom a ritmust, az szokott neki tetszeni, na olyan erősen kap egyet.)
Ettől annyira kétségbeesik mindig, hogy sír hangosan, hagyom két percig, aztán megvigasztalom, hogy nem haragszom rá, de tényleg nem szabad ilyet csinálni, máskor figyeljen erre. Aztán hüppög még egy kicsit a karomban, majd játszunk tovább.
Majd nagyjából egy hét múlva megint harap.
(Tudom, nem kéne megütnöm, de ez egyszerűen annyira reflex nálam, hogy ha valaki engem bánt (és tényleg kegyetlenül fáj, ha harap), akkor visszaütök. Próbáltam már visszafogni magam, mantrázom is magamban, hogy nem ütök, de mindig váratlanul harap, és akkor előjön a reflex.)
21 hónapos, jó eséllyel azt sem tudja, hogy mit jelent az, hogy fájdalmat okoz. Radikális módszerrel visszamarhatod, hogy tudja, hogy egyáltalán miről beszélsz, de szerintem egyszerűbb és kedvesebb, ha előszedsz egy közelmúltbeli emléket, amikor pl. megütötte magát, és egy nyugodt pillanatában elmondod neki, hogy amikor ezt csinálja, neked olyan, mint neki akkor. Az is lehet, hogy szimplán abban a szakaszban van, amikor önállóan akar csinálni dolgokat, azt is megteheted, hogy megkérdezed, hogy akar-e egyedül öltözni, és biztosítod róla, hogy ott vagy, ha segítségre van szüksége (amire lesz is).
Az a fontos szerintem, hogy ne vedd magadra. Neki még messze nincs olyan kifejezéstára és önreflexiója, amivel felismerni és közölni tudná, hogy mit is akar. Neked viszont van rálátásod erre a korból fakadó hiányosságra, így tudsz találgatni. Biztos vagyok benne, hogy nem akar téged direkt bántani.
Még valami eszembe jutott:
Egy két éves gyerek még nagyon ösztönlény, hasonló egy kutyához. Ők is energiákat/hangulatot érzékelnek, alap energiaszintet határoz meg az, hogy felőled mit éreznek. Biztosan már te is előre feszült vagy (teljesen érthető módon), amikor olyan cselekvés következik, ami ilyen viselkedéshez vezet, ők pedig nagyon érzik ezt. Mi lenne, ha megpróbálnád, hogy legközelebb, ha pl. mész öltöztetni, dudorászva/énekelgetve, vigyorogva, vidámságot sugározva indítanád a dolgot? Tudom, hogy nehéz, de egy próbát megér szerintem.
Köszönöm a válaszokat, egyet ikszeltem, azt, hogy verjem meg. Nem fogom.
Viszont kb ezen kívül már mindent próbáltam. Mindig rászólok, hogy ez fáj, rossz nekem,ne csinálja. Volt, hogy visszaharaptam, volt, hogy tényleg kapott egy kicsi pofont (nem nagyot, de beteg voltam, fáradt és ideges), volt, hogy rákiabáltam. Az utóbbi kettőtől megijedt, sírni kezdett. De van, hogy csak vigyorog és újra próbálkozik megharapni, mintha játszana. Néha pár napig minden ok, aztán újrakezdi.
Ma már egyszerűen elbőgtem magam előtte, mert annyira rosszul esett, hogy bánt. Ezen kicsit meglepődött, de nem tudom, hogy felfogja-e, hogy fáj, amit csinál.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!