Volt olyan az anyasagod alatt, mikor ugy erezted nem birod tovabb?Mikor egyedul erezted magad az anyasag minden terhevel?

Régen is voltak kirakat nagymamák, akiknek az volt a fontos, hogy lássák van unoka, csak akkor nem volt más módja a mutogatásnak, mint az, hogy fogták és elvitték őket, hadd lássák a szomszédok, hogy milyen szépek, okosak meg hány van stb. aztán természetes volt, hogy munka is jár velük, de ez van. Most meg az ilyenek csak posztolják a facebookra, meg írogatják, hogy jaj de imádja, szereti, milyen csodás, meg kirakja a képen, hogy volt "unokázni" aztán gyorsan hazamegy felpolcolni a korántsem öreg lábait, és megnéz 20 részt a netflixen a kedvenc sorozatából. Ja, hogy te a budi ajtót nem csuktad be x hónapja, éve? Hát majd megnő, te is voltál kicsi. Igaz, 2-3 hónapos korodtól vigyáztak rád szívesen, de ő is túl élte míg kicsi voltál. Oké, hogy amelyik nem tök öreg dolgozik általában, de csak az én szűk környezetemben van olyan, aki vagy nem is dolgozik, vagy hatalmas szabadsággal rendelkező vállalkozó és a jógától elkezdve a heti két fodrászon át a nyaralásokig, sütizések a barátnőkkel stb. mindenre van ideje, de arra nincs, hogy 20 centire lenőtt hajú lányától átvegye már a másfél éves gyereket, amíg legalább fodrászhoz elmegy. Persze, van neki apja is, vegyen ki szabadságot, de azért vicces, hogy nagymama az mindenre ráér, meg folyton írogatja facebookon, hogy ÉLETEM ÉRTELME, SZERELMEM!!!! képekkel illusztrálva, de valójában képtelen a gyereket elvállalni egyetlen órára. Ő meg hármasával adta le őket a nagyszülőknek éveken át, de az más és nem számít segítségnek, valójában ő mindent megoldott maga.

A régi kirakat nagymamákon azóta is szakadok. Nekem is ilyen nagyanyám volt az egyik. Emlékszem sose volt vele semmi mélyebb kapcsolatom, úgy mint beszélgetés, a szülinapi köszöntés is csak ilyen muszájból volt nála max. de mikor messzire költöztünk egy képeslapot nem küldött sose, mikor a vonalas telefont bevezették se hívott sose. De ő fordítva elvárta - volna. Az összes többi unokájához így állt, amúgy mind csak úgy voltunk vele később, mikor öreg lett és beteges meg demens, hogy mint öregasszonyt sajnáljuk, de egyszerűen semmi többet nem érzünk iránta. Viszont, míg kisebbek voltunk nyaranta KÖTELEZŐEN nála kellett töltenünk legalább két hetet. Ilyenkor az állomástól hazáig nagyon hangosan beszélgetve mentünk, minden lócán ülő öregnek meg kellett állnunk köszönni, ahol mondta, hogy jöttünk hozzá és stb. Mikor nagyobbak lettünk, akkor is elvárta, hogy látogassuk őt és MINDIG kva sokáig álltunk a kapuban mire bementünk, közben meg lopva nézett jobbra-balra, lát-e valami szomszéd.