Drasztikus lenne ez a megoldás, hogy újra a saját ágyában aludjon?

20-as, első gyereknél még nekünk is sikerült külön alvásra szoktatni, a második gyerek erre kevésbé volt vevő.

Kérdező, ha mégis írnál egy listát, miket próbáltatok, ha más nem, legalább elejét vennéd a tanácsoknak. Ugyanakkor, ha úgy érzed, már mindent próbáltatok, akkor ennyi erővel próbáljátok ki a bezárkózást is.

Nálunk lefekvés előtt még tesznek néhány kört a lakásban, csak utána hajlandók jönni aludni, de igazából mi szólunk olyankor már többedjére, hogy nincs több szaladgálás, és “kiemeljük” őket a helyzetből. Amíg arra volt szükség, hogy egy órát bent legyünk az ágyuk mellett, akkor bent voltunk egy órát.

26: épp lesz,de az öcsémet is nekem kellett nevelni csak hát ha az ember folyton váltogatja a módszereket akkor a gyerek sem érti mit akarnak tőle. Sajnos egy bevett módszert végig kell vinni és az első 3 év piszok nehéz mert ha kell egész éjjel vissza kell vinni az ágyába,de 1-2 héten belül ráérez a gyerek a szabályra.

Kegyetlennek tűnhet,de az sem jó ha minden héten más dolgot tesztelnek rajta és közben a gyerek is frusztrált marad, mert a szabály igenis biztonság érzetet ad a kicsinek.

A liberális nevelés nem rossz,de igenis nem szabad szabályok nélkül hagyni a gyereket, mert ő igenis nem tudja mi a jó neki, a kislány sem érti hogy miért sír és a szülőtől várja a segítséget, az más hogy a kis hölgy nem tudja ezzel jót akarnak neki.

A fix napirend, rendszer akkor is kell ha a gyereknek az nem tetszik, tudom ez nem passzol a modern nevelésbe de ez van.

Én sem kívánom a liberálisan nevelőnek hogy remélem nincs gyereke, mert az elég proli megnyilvánulás lenne. A szülő igenis fog hibázni ezzel nincs gond, a kérdezőnek is csak megírtam mit kéne tennie,de nem szólom le amiért neki ez nem megy, nem egy gyereknevelő könyvvel a fejünkben születünk, még szép hogy botlunk közben.

27 amit ide leírtál azzal maximális egyetértek.

De a kötődő nevelés nem egyenlő azzal, hogy nincsenek szabályok, és/vagy nincs napirend, következetesség. Ezt értik sokan félre azok is időnként akik ezt a módszert követik, meg azok is akik ellene vannak.

De egy dolog hogy betartom a napirendet, és más dolog hogy reagálok a félelmeire, amik lehetnek véltek vagy valósak. Tök mindegy. Kicsi még ahhoz, hogy megfogalmazza. És azzal, hogy visszakényszerítem estéről estére, vagy akár óráról órára egy olyan helyzetbe amitől ő valamiért fél az nem megoldás a problémára. Plusz szerintem rendkívül kegyetlen is.

Igen lehet, hogy proli volt az előbbi "megszólalásom" de tényleg nem szívesen lennék a gyereked ha ilyen kegyetlen vagy. De mivel neked még nincs, így valójában még nem is tudhatod, hogy reagálnál. Hidd el minden anya tele volt elképzelésekkel meg tervekkel, elvekkel. Aztán a gyerek született temperamentumától függ, hogy ezeknek hányad része landol a kukában.

28:

Először is a kérdező leírta miket csináltak és olvasni is fárasztó mennyi féle módzsert variáltak, erre írtam hogy nincs rendszer. Annyira tanácstalanok hogy egyfolytában váltogatták, mi jön be és szerintem időt sem hagytak neki, hogy melyik válhat be, bumm nem sikerül jön a következő. Pedig szilárd táplálék szoktatásnál is figyelmen kívül kell hagyni ha először párszor kiköp valamit mert 4-5 -re megszereti sokszor csakhát fura az állaga számára stb.

Igen nem szültem(egyedül a fizikai dolgokat nem éltem meg mint szülés szoptatás) de olyan cuki, hogy akinek nincs gyerek annak fingja sem lehet egy gyerekről...

Sajnos az alkoholista apám nem dolgozott így anyám 2 műszakban nyomta és köztem meg a tesóm között olyan sok év volt, hogy míg mások elmentek barinőzni én már fél kézzel tudtam pelust cserélni egy kanapén :S

Végigjátszottam a gyereknevelés lépcsőit, oviba vivést, szabályok betartatását, szülőire is sokszor én mentem,de ezer bocsánat nem én szültem az öcsémet, így fogalmam sem lehet róla milyen káros ha az ember a nevelési módszereket össze-vissza váltogatja és pánikszerűen reménykedik. 8.-os koromra jöttem rá a váltogatás nem válik be az ovis tesómnál és megpróbáltam 1 módszert végigcsinálni és 2 hét alatt vééégre nem sírt ha haza kellett jönni az oviból, mert ennyi idő kellett míg az új szabály meghozta hatását,de addig minden délután egy kínszenvedés volt és sokszor én is módszert váltottam volna, mert kétségeim voltak hogy jól csinálom-e.

Ez nem kegyetlenség, nevelésnek nevezik, ha a gyerek igényeire figyelnék(mármint csak arra amit ő akar) akkor naphosszat fagyit evett volna az öcsém, nem evett volna zöldséget, nem csinálta volna meg a leckéit és folytathatnám. Nem azt kell csinálni amit ő akar, hanem azt ami neki jót tesz és ez sajnos ütni szokta egymást.

Megjegyzés a gyerek fél és a szülők ráfeszülése csak megerősíti hogy félnie kell, hisz anya/apa is ideges, a pici csak ennyit fog fel az egészből. Mint amikor elesik egy gyerek, az a szülő aki mosolyog hogy semmi gond ott a gyerek is mosolyog és tovább sétál hisz ha anya nem ijedt meg akkor nincs gond, az a szülő viszont aki felpattan hogy "úristen bibis lettél" ott a gyerek elkezd sírni, hisz anya valamiért aggódó arcot vág, pedig neki nem is fájt az esés és amíg nem látta aggódni anyát, nem is fogta fel hogy "baj" van csak hát ugye reagál az anya aggodalmára.