Hiszel abban, hogy a gyerek "otthon adja ki a feszültséget"?
Szóval hogy a gyerek tök nyugis, kedves, barátságos, jól viselkedik suliban ÓRÁKON ÁT, otthon meg azért kiabál, durva és ellenséges, esetleg oda is csap(vagy vissza), mert a szüleivel és a tesójával biztonságban érzi magát. Szerintem nagyon abszurd az egész felvetés, első körben azért, mert aki ideges, az nem tudja titkolni órákon át, második körben azért, mert a szerettei és a rendes bánásmód nyugtatóan hat az ideges emberre, így szokott mindenki megnyugodni, hogy hozzábújik a biztonságos szerettéhez, nem pedig bántja őket szavakkal és tettekkel. Én úgy vettem észre, hogy akik ezt mondogatják, nagyon irritálóan viselkednek a gyerekeikkel és igazából pont nem az a biztonságos közeg neki, mert csúnyákat mondanak neki, ordítanak, szapulják, meg rácsapnak, meg ilyenek nevelés címszóval.
Őszintén nem gondolom, hogy egy 3-10 éves képes akkora önuralomra, hogy órákon át visszatartsa az idegességét, feszültségét az oviban, iskolában, hogy 8 órával később otthon kiengedje. Felnőttnek sincs ekkora önuralma, munkahelyen is mindenkin látszik, ha ideges, feszült és rossz neki ott, kollégák is gyakran beszélnek durvábban, hangosabban, vagy épp sírnak, ha van valami bajuk, pedig ők felnőttek felnőtt önuralommal..
A te gyereked meddig képes visszatartani, ha valami zavarja? Bevásárlóközpontban a gyerekek már sorban állni sem képesek 10 percig nyugton, mert nem bírják a feszültséget, erről biztos sokaknak van tapasztalata, akkor hogyan bírnák órákon át visszatartani az ovis, sulis dolgokat, ahol 100x nagyobb frusztráció éri őket?
válasza:Tanító vagyok 😊
Volt egy konkrét eset, DE MÉG ELŐTTE, lettek saját gyerekeim. Már az ő óvó nőiktől hallottam, hogy oviban semmi baj, aztán itthon meg (fogalmazzunk úgy, hogy) nagyon elevenek voltak, nehezen rávehetők a dolgokra. Az oviban meg a csupa dicséret. Ez elgondolkodtatott. De mondták mások, hogy ők is így vannak. De ekkor, azt gondoltam, amit te, kérdező: tuti a szülők reagálják túl az otthoni viselkedést és azért mondják.
DE! Van egy tanítványom. A viselkedése sokszor minősíthetetlen. Az iskolába kirendelt pszichológust is meglepte. Csapkod, kiabál, rácsap a társára, visszabeszél, egyszerűen nem ír, ha nem akar, stb... Anyukának akárhányszor mondtuk, azt mondta, hogy nem hiszi el. Otthon csendes, rendes, ha mond valamit megcsinálja. Mi ezeket kitaláljuk róla. Nem tudtunk egy idő után ezzel mit kezdeni. Azután egy szintŕn tanító ismerősöm korrepetálni kezdte. Az első alkalommal a gyerek az anyjával ment. Mesélte ez a tanító, hogy a gyerek az anyja mellett megszólalni nem mert, a vizet elvenni nem merte az asztalról. Engedélyt kért mindenért, nem szólt. Az anyja meg nagyon szigorúan bánt vele még előtte is.
Na ekkor világossá vált, hogy a gyerek fél az anyjától, mint a tűztől. Kiderült más személyektől, hogy nyilvánosan is megcsapkodta a gyerekeket amikor kisebbek voltak. Ezek után nem szóltam sosem anyukának, mert nem akartam, hogy kapjon otthon.
Szóval az igazság az, hogy a gyerek ott engedi el magát, ahol biztonságban érzi. Tudja, hogy elfogadják, szeretik.
válasza:Értem mi a bajod, a "visszatartás".
A gyerekek nagyon jól tudják mit lehet, mit nem. Azt is tudják, hogy amiért az egyik helyen leszidnak, a másik helyen akár nevetnek rajta. Rendkívül gyorsan rájönnek erre. Iskolában pl tudják, hogy mi az alapvető elvárás: rajz óra után elpakolunk. 1. Mindenki megcsinálja körülöttem, ez a természetes. A csoportnak nagy szerepe van. 2. Ha nem csinálom meg, azonnali következménye lesz (rászólás, fekete pont). Itt nincs könyörgés, ő egy 20-30-ból. Itt ez a szokás. Megtanulják, hogy iskolában akkor fogadják el, akkor nincs negatív következmény, HA MEGCSINÁLJA. Otthon tudja, hogy AKKOR IS HA NEM CSINÁLJA MEG, akkor is szeretik, akkor sincs feltétlenül negatív következménye.
válasza:Szóval szerintem óvódában, iskolában következetesebbek. Ami nyilván amiatt van, hogy érzelmi tényezők, plusz információk (pl te tudod, hogy éjszaka nem aludt, és azért nyűgös) a pedagógust nem ösztönzik, arra, hogy ne büntessenek.
De ha egy ilyen rendszernél a szülő "durvább", nincs benne megértés, szeretet, nyugalom az baj!
válasza:Én is úgy gondolom, hogy ott engedi el magát, ahol biztonságban érzi magát. Az én gyerekem is ilyen. Azért ott biztosan probléma van, ahol nagyon szélsőségesen eltérő a gyerek viselkedése.
Én soha nem ütöttem meg a gyerekemet, jó viszonyt alakítottam ki vele, mindent meg tudunk beszélni. Azt mondanám, hogy itthon kevésbé rendes, pl. kevésbé pakol el maga után, jobban húzza az időt, velem inkább ellenkezik, mint a tanító nénivel. De olyan igazi nagy hiszti, dúlás-fúlás, rombolás itthon sincs, inkább durca, feleselgetés, időhúzás.
Azért ahol otthon téglánként szétszedi a lakást, meg veri, harapja a szüleit, üvölt-visít állandóan, közösségben meg jó gyerek, ott is van probléma nyilván, lehet, hogy túl engedékenyek otthon, a gyerek a főnök.
Ugyanakkor fordítva is igaz, alá tudom támasztani, amit 14.01-es írt, aki az iskolában agresszív, az rengeteg otthonról hozott feszültséget, bántást, elfojtott agressziót vezet le, ott valami probléma van otthon. Aki mindkét helyen hisztis, agresszív, az meg valószínűleg valamilyen problémával küzd, pl. adhd, autizmus, stb.
Nem vonom kétségbe, hogy otthon tombolnak a gyerekek.. én elhiszem, mikor a szülő mondja, hogy ugrál, csapkod, kiabál, csúnyán beszél vele és nem csinál semmit, amit a szülő kér. Csak azt nem hiszem el, hogy ez azért van, mert előtte az oviban(ahol "jó gyerek") frusztrált volt, és ezt a frusztrációt tartogatja, hogy majd otthon ráengedje a szeretteire, akik nem tehetnek semmiről.
Mondjuk lehet azért nem hiszem el, mert akiket ilyenről hallottam panaszkodni, azokat nem kedvelem, és bántják a gyereket és csúnyán beszélnek vele. Érdekes ez a tanítós eset, ezt is elhiszem simán, de itt nem az van, hogy otthon jó gyerek, hanem bántják, mikor rossz és ebből "tanul". Az enyém itthon minimálisan "rossz", szinte semmi, segít ezt azt, én is segítek ezt azt neki, elbeszélgetünk, játszunk, olvasunk, mászkálunk, nagyrészt kijövünk, nem hiszem, hogy tartana tőlem, alapvetően kedves, engedelmes, bárhol vagyunk, nem ütök a kezére, és nem is beszélek vele csúnyán, de ha felhúz, felemelem a hangom, de mindig figyelek, mit mondok.
Lehet akkor többféle ember van. Az utolsó is érdekes, szerintem otthon is van negatív következménye, pl ha tesz arra, amit mondok, kimutatom, hogy nekem ez rossz érzés, szomorú vagyok és csalódott és mikor rosszul érzem magam, nem akarok vele kedves lenni és együtt játszani és a kedvében járni, hanem visszaveszek "minimum ellátásra".. Szerintem mindenhol van negatív következmény, még ha nem is fekete pont nem hiszem hogy vannak olyan szülők, akik rossz viselkedésre is csak mosolyognak mintha mi sem történt volna..
válasza:Nem hiszem, hanem tudom. És kérdezz meg bárkit, aki elég régóta van a pedagógus pályán, az ismerni fogja a jelenséget és el tudja magyarázni.
És minden óvónő az ilyen gyerekeket szereti: akik tartják magukat bent, otthon pedig kieresztik a gőzt.
válasza:Ha az én beosztottam lennél, és lecseszlek valamiért, te meg nekiállnál duzzogni, nemes egyszerűséggel ajtót mutatnék.
És elvárom a dolgozóimtól h pontosan olyan munkatempóval csinálja tovább a dolgát mint előtte. Durcázni menjen haza! Azt lehet otthon a férjével szemben. Velem szemben nem. Ez nem a kiscsoport.
Mert igen. A gyerekek csinálják ezt
Azzal nincs gond ha kiálsz magadért. De tudd h hol a helyed!
Ha otthon 8 óra múlva te elfelejted azt ami rosszul érintett bent, akkor az nem bántott eléggé.
Utolsó mégis mit értesz te duzzogás alatt? Mert én ugyanúgy csinálom utána azt, amiért fizetnek, de ha nem érzem jogosnak a lecseszést(? eleve milyen főnök vagy te, hogy cseszegeted az alkalmazottaidat? A hibák miatt nem csesznek le jobb helyen senkit, hanem számonkérik, megbeszélik és kijavíttatják azt), illetve a kritikát, igenis megmondom. Ha nem sikerül megbeszélni, akkor miközben dolgozom, "mosolyszünet" van és magamban fontolgatom a lehetőségeim és mérlegelem, hogy kell e nekem ez a hely és ez a bánásmód. Csinálom tovább a dolgom, de valószínű, hogy lelépek a helyről. Sokszor elismerem, ha hibázom, szinte mindig, de csak akkor, ha érvekkel alá van támasztva és MEGÉRTETIK velem, hogy hiba volt és miért volt az, hogy EGYÜTT dolgozzunk azon, hogy lehet helyrehozni. Ha embertelen bánásmódot, hangnemet, lecseszést kapok, és van más lehetőségem(van), akkor szólok a vezetőnek, ha meg nem fogja fel, teszek róla, hogy legyen másik helyen, és hogy a HR is tudja, miért megyek el.
Lehet, hogy te azt hiszed pénzért kötelesek eltűrni a cseszegetést, de ez nem így van, és egészen biztos, hogy a felettesed, vagy a vevőköröd is így gondolja, ha nyilvánosságra kerül, bukás az egész.
A duzzogás nem zárja ki a munkavégzést, mosolyogni nem kötelező. Én ha valakire mérges vagyok, megmondom, ha nem hat, nincs megbeszélve, "csúnyán nézek", meg magamban puffogok és panaszkodok a szeretteimnek, illetve keresek valakit, mondjuk kollégát, hogy mit gondol. Senkinek sem kell szeretnie a kollégáit, főnökét, megengedett haragudni rá, pláne ha azt hiszi, hogy lecseszni normális egy felnőtt embert a hibájáért.
Borzalmas főnök lehetsz.. Elfelejteni és ordítani miatta órákkal később, az is két külön dolog. MEGBESZÉLEM, elmesélem a páromnak, kikérem a véleményét, esetleg egy kicsit szidom a főnököm, órákkal később erre futja. Szerintem az durva, ha valaki órákkal később ordít valamiért, amikor meg történik úgy tesz, mintha semmi sem történt volna.
válasza:A 9es kommentedre válaszoltam, ahol te írtad le h duzzogsz, illetve nem úgy dolgozol.
Azt senki nem írta h ordít órákkal később.
De egy egy atrocitás után természetes ha fokozott hangon, gesztikulációval osztja meg az élményét otthon.
A hibák miatt nem csesznek le? Mit csinálnak? Megdicsérnek?
Mekkora egy nebáncs virág lehetsz. Nem csoda hogy nem érted az összefüggést h a gyerek miért otthon tombolja ki magát.
És köszi, de nincs főnököm. És nem is várom el az alkalmazottaktól h "jó" főnöknek tartsanak. Ez a fogalom egyébként is relatív. Milyen a jó főnök?
Nem barátkozni meg jópofizni járunk be, hanem dolgozni.
Az csak egy + pont ha jó a hangulat, de nem elvárás
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!