Tapasztalt mar valaki olyat, hogy a gyereke nem akarja elfogadni a saját nevét?
A fiamán most ez a helyzet. 2,5 éves, már szépen mondatokban beszél. Richárd a hivatalos neve, mindig Ricsinek hívtuk, ahogy mások is. Viszont úgy 1 hónapja kitalálta, hogy őt nem így hívják, hanem Vázsonynak. Hogy honnan jött neki ez a név, azt nem tudom. Tőlünk ilyet nem hallott az biztos, én nem is tudtam, hogy ilyen szó létezik. Gondoltam arra is, hogy kiskorában félrehallotta, emiatt maradt meg neki ez, de a Ricsit szerintem lehetetlen ennyire félrehallani. Most már ott tartunk, hogy a Ricsire nem is reagál. Ha így szólítjuk, akkor még csak oda sem fordul hozzánk. Kérdeztem tőle, hogy miért gondolja hogy így hívják, és csak annyit mondott, hogy őt mindig is így hívták. Erre mondtam neki, hogy mi biztos nem hívtuk így, amire mondta, hogy nem ti, hanem korábban mások. Korábban nálunk meg biztos hogy nem hívta senki annak. Rajtunk kívül egyedül a mi szüleinkkel töltött úgy időt, hogy nem volt valamelyikünk ott mellette. Kérdeztük őket is, biztos hogy nem hívták így. Tévé sincs nálunk, így onnan se hallhatta. Szóval rejtély, hogy miért hívja magát annak.
Mit tudnák tenni azért, hogy elfogadja a rendes nevét? Erőltessük tovább azt, aztán hátha elfelejti a Vázsonyt? Vagy kezdjük el így hívni, legyen amolyan becenév? Ez esetben attól félek, hogy teljesen el fogja felejteni a Richárdot.
Én is utáltam a nevem, meg is változtattam felnőttként.
Egy ilyet ismerek még, ő is 3 évesen kérte a szüleit, hogy nevezzék át. Megtették, a maga választotta névvel elégedett, az eredetiről csak a párja a rokonai tudnak, másnak el se arulja mi volt, úgy utálta.
A gyerekeknek vannak furcsa dolgaik,az tény.
Az én 4 évesen pl állítja, hogy korábban (mármint egy előző életben) együtt járt óvodába a nagypapájával. És mondja a sztorikat, úgy, hogy amikor oviba jártunk...
Lehet, hogy ő is egy korábbi életre gondol.
Nem tudom, én nem igazán hiszek ebben, de aztán ki tudja?
Szerintem ha nektek nem gond, akkor hívjátok úgy, ahogy kéri. Így csak jobbat tesz a lelkének, mint ha folyamatosan úgy hívod, amit nem érez magáénak.
Tök marhaság, az én gyerekem és az egyik barátnője is kitalál mindenfélét, hogy ilyen meg olyan suliba járt oviban! meg hogy ő fiú, vagy hogy már van férje, meg hogy igazából macska, meg ilyenek. Azt hiszem a neve ellen is tiltakozott, de nem ennyire, mint nálatok, vagy legalábbis én nem tulajdonítottam a meséinek akkora jelentőséget, mint ti. Meg lehet mondani, hogy bizony a neve Ricsi, itt meg itt szerepel az irataim, itt a dátum, lehet beceneve ha akar, de igenis figyeljen a Ricsire, mert így hívják. De már ez is sok.. mit vitatkozol egy 2,5 évessel egy olyan tényről, mint a neve? Kit érdekel ha nem reagál, kezeld úgy, mint egy gyereket, tanuljon meg reagálni a nevére! Megmondhatod hogyha 18 éves lesz, lecserélheti, de mostmár elég legyen ebből a játékból, jöjjön oda, ha mondod a nevét..
Komolyan vagy kamu direkt ezoterikus irányba elvivő kérdés, vagy téged a gyereked nevel..
Aktív a fantáziája, semmi több.
Öcsém 11 éves. Roland. És váltig állította, mikor megtanult beszélni, hogy ő Pumi.
Úgy is mutatkozott be kb 4 éves koráig, hogy Xy Roland Pumi....
Rolandra, Rolira nem hallgatott, a Pumira igen. Sosem hívta így senki...
Fiam áprilisban volt 2. Beni. Tudja, hogy Bendegúznak hívják. De ha kérdezem tőle, mi a neve mindig azt mondja, hogy kutyus...
Mégsem volt kutya soha életében...
A legkisebb fiam is Richárd, mondjuk ő büszke rá, mert meséltünk neki Oroszlánszívű Richárdról. Az oviban, suliban sem mondta neki soha senki, hogy ez ronda név lenne.
Akitől hallottam, hogy mindig is gyűlölte a nevét, így hívják / hívták (megváltoztatta) :
Dorottya, Emőke, Lenke, Taksony, Gedeon, Alfréd, Barna.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!