Kinek van igaza, várjunk a gyerekre, vagy ne?

5 éves gyerekről van szó, és ha elmélyülten játszik, én nem szoktam megzavarni, mindig megvárok egy olyan pillanatot, amikor kicsit kizökken, és akkor szólok, hogy most már fejezze be, mert menni kell valahova, vagy enni, stb. Én amellett vagyok, hogy ha a gyerek játszik, akkor hagyjuk meg neki a lehetőséget, hogy befejezze, ez nem több pár percnél. Nálunk működik. Anyám szerint viszont ez nem helyes, hogy én "körbeudvarolom" a gyereket, szerinte én nem tudok gyereket nevelni, mert a gyereknek nem könyörögni kell, hanem határozottan rászólni, és neki az első szóra jönnie kell, különben neveletlen, meg nem fogad szót.

Amikor indultunk vásárolni, a gyerek mesét nézett, mondtam anyámnak, hogy 5 perc és vége van, akkor indulhatunk, de megint előadta magát, hogy én kényeztetem, meg hogy nálunk a gyerek dirigál, meg nem tudok neki parancsolni.... Hiába mondtam, hogy nem is akarok parancsolni, én ki bírom várni azt az 5 percet, miért ne nézhetné meg a mese végét... Anyám állt az ajtóban, menetre készen, és látványosan türelmetlenkedett.... persze, megvártuk a mese végét, és simán elindultunk, szóval nálunk működik ez az előre szólok, hogy most már fejezze be a játékot, vagy vége a mesének, és megyünk. Csak anyám fáraszt le, minden ilyen alkalommal.

Szerintetek kinek van igaza, várjunk a gyerekre mi, vagy hagyjon félbe mindet, ha menni kell?