Akiknek felénk, visszahúzódó a gyereke, kapott megjegyzést, beszólást?

Sokat változhat még. A lányomra 2 évesen rá se lehetett nézni szinte, mindenkitől elsírta magát, nem érdekelte a többi gyerek. Most 6 éves, már vagy 2 éve magától megy bármilyen idegen gyerekhez cimbizni, annyira szeret másokkal játszani. Ló túloldala 😅

Egyébként nekem családon belül is sokan megjegyezték anno, hogy túl anyás, mimóza stb. Nem érdekelt, mostanra pedig tök vagány a gyerek. A fiam most 2,5 éves, ő bátrabb, mondják is, hogy na végre, egy nyitottabb gyerek. Gyökerek.

Kedves Kérdező!

Én írtam az első választ. Az én fiam akkor kezdte a bölcsit, mikor betöltötte a 2-t. Tavaly novemberben. Eleinte nehezen ment, az elválás. Sokat sírt, nem akart menni. De a bölcsőde szemlélete nagyon szimpatikus volt, így tudtam, hogy jó helyen van. Sajnos eleinte pár naponta le is betegedett így nem is volt gördülékeny a dolog. Sokat beszélgettem a nevelőkkel, meg az igazgatóval aki aktív szerepet vállal a csoportokon belül is. Mindig biztattak, én nagyon aggódtam, már majdnem kivettük, mert azt éreztem ez túl nagy trauma neki. De mindig elmondták, hogy semmi rendkívüli nincs a viselkedésében. Egyáltalán nem extrém, ő megfigyelő típus és figyeljem meg, hogy ki fog nyílni. Üvöltött reggelente, napközben meg csöndben ült az amugy otthon folyton bohóckodó kisfiam. Csak figyelt. Nagyon sokat rágódtunk, már a végén kínomban másik bölcsit is megnéztünk. Aztán gyakorlatilag egyik napról a másikra fordult a kocka. Megszokta, sőt meg is szerette. Bő 4 hónap volt mire eljutottunk idáig, de hozzá tenném, hogy ennek több mint felét itthon töltötte betegen.

Féltem, hogy trauma lesz neki, és bár valóban nehéz volt de megugrotta a feladatot és nem hiszem, hogy traumatizáltam, mert a kapcsolatunk ugyanolyan jó. Egyébként ha oviban kezdtük volna akkor is biztosan ugyanígy alakul.