Akiknek felénk, visszahúzódó a gyereke, kapott megjegyzést, beszólást?

Az én fiam ugyanilyen. Annyi nehézséget okozott ez, hogy nehezen szokott be a bölcsibe, nem volt még kész rá. De nem engedhettük meg magunknak a harmadik évet itthon. Beszólást annyit kaptam eddig emiatt, hogy "egyke mi?". Amúgy tényleg az, de nem hiszem, hogy ezen múlik, egyszerűen ilyen a habitusuk ezeknek a gyerekeknek.

Megmondom őszintén, hogy néha kicsit nehezen élem meg, hogy egy lépést sem tesz nélkülem a játszótéren, de nem hibáztatom, mert én is ilyen félénk gyerek voltam (pedig én már második gyerekként születtem).

Ha kevesen vannak, vagy csak kicsik akkor egész jól elvan, de ha sokan vannak, meg vannak nagyok akkor inkább csak figyel.

De alakul ez, mert a bölcsiben is már pont úgy viselkedik mint otthon. Be sem áll a szája, bohóckodik, szóval igen, nekik idő kell.

Nem bunkózásnak szánta szerintem, hanem lehet az ő gyereke meg az a tipikusan túl "sok", túl barátkozós, túl virgonc.

És kb. gúnyként mondhatta saját maguk felé.

Én is ilyen vagyok, remélem az én ismerőseim nem értik félre minden mondatom.

Ne vegyél ilyeneket ennyire magadra, szerintem senkisem akart megbántani. Érzékeny ember lehetsz.

Kaptam, letojom.

Mindkét gyerekem ilyen, nem az egykeség az ok.

Ha zavar, szólj vissza, hogy "milyen gond? Nekem nem gond."

Én is visszahúzódó személyiség vagyok, így tudok azonusulni. Amivel nehezen tudnék, ha a gyerekeim a "pofátlanul barátkozós" kategóriába tartoznának.