Mekkora eséllyel torzul egy gyermek személyisége, ha egyik szülőjének igazolt személyiségzavara van?

@11

Senki nem állította, hogy ne lenne trauma egy gyereknek 7 év után kikerülni abból a környezetből, amit megszokott.

A 7-es viszont, úgy tűnik, a bántalmazó környezetben való nevelkedést kisebb traumának tartja, mint azt az átmeneti időszakot, amit az ebből való kikerüléssel együtt járó környezetváltozás jelent. Ez pedig arra utal, hogy nem igazán gondolta át a dolgot.

A bírók nem véletlenül mérlegelnek minden szempontot ilyenkor. A kapcsolattartás éveken át történő akadályozása egy szempont, a pszichológiai alkalmassági vizsgálat egy másik, a hatóságokkal való együttműködési hajlandóság egy harmadik, stb. Anyuka ezeken mind megbukott. Egyetlen tényező sincs, ami a javára szólna. És ilyenkor bármennyire is szívszorító, de nem lehet egy ilyen szülőnél hagyni a gyereket, ha a másik alkalmasabb rá.

@13

A jogi részéről nem is beszéltem, mivel 4 év eseményeit elég hosszadalmas - és itt fölösleges is - lenne elmesélni. A kislányom végig az anyjánál volt, de míg 4 éve még az anyukával meg lehetett beszélni azt, hogy hol és mikor találkozzunk (de már ez sem a bíróság által előírt formában történő kapcsolattartást jelentette, mert azt nem tette lehetővé már akkor sem!), addig ma már évek óta nem kommunikál nemhogy velem, de a hatóságokkal sem.

Az magától értetődő, hogy pszichológusi segítségre szükségünk lesz. Szoktam is mondogatni, hogy ez még csak a "meccs" első félideje volt, aminek a során eddig ügyvédre kellett költeni százezreket, most majd pszichológusra kell.

De ez legalább majd ténylegesen és közvetlenül is a kislányom hasznára válik.

@12 alias 7

"10 nem hagynám bántalmazó környezetben és nem is hagytam volna 7 évig, sőt nem is csináltam volna gyereket olyan nőnek akit teljesen alkalmatlannak gondolok szülőnek."

Látom, ott folytatod, ahol abbahagytad: semmit nem tudsz a helyzetről, az ügyről, de a net túloldaláról osztod az észt egy számodra tök ismeretlennek olyan témában, amiről nem kérdeztek.

"Számomra gusztustalan, hogy arra vagy büszke, hogy csak kéthetente találkozhatnak majd, eddig ő nevelte, szerinted ez milyen érzés lesz a kislányodnak?"

Büszke a halál. A kérdésem épp arról szól, hogy aggódom érte.

Egyébként inkább a te stílusod és személyeskedésed a gusztustalan. Mit képzelsz te magadról?

"Amúgy szerintem kamu a sztorid, már rég kiemelték volna ha a bíróság szerint alkalmatlan szülőnek."

Na, ez eddig a csúcs. Szívből kívánok neked is 4 éves harcot a gyermekedért, akit el akarnakm szakítani tőled. Aztán majd meséld el, hogy mennyire ment könnyen!

Ahogy látom, valami személyiségzavar nálad is fennállhat. Szóval inkább ne vállalj gyereket! Az ő érdekében.

A többieknek köszönöm a konstruktív hozzászólást.

Sajnos ezt a topicot is szétbarmolta egy idióta, úgyhogy részemről ennyi.