Más is érzett már ilyet? Normálisak az érzéseim, vagy valamiféle személyiségzavarra utalhat?

Hasonló.

Sajnos mint utóbb kiderült, annyira nem "nem átlagos" a viselkedésem, csak kicsit lázadoztam akkor. Bár a legtöbb ottani embertől máig viszolygok, ha csak rájuk kell gondolnom.

Én megmondtam, hogy nem fogok táncolni. Kicsit ment a durca, de utána nem lett belőle különösebb probléma.

Nem lógsz ki, nagyon sokan ilyenek, nem csak a lányok, hanem köztünk fiúk közül is nagyon sok ilyenek voltunk/vagyunk.

Nekem például egyedül az alsós osztályom és az OKJs osztályom volt, akit szerettem, a felsőst és a középiskolait rüheltem jóformán pár embertől eltekintve. Felsőst annyira nem bírtam már, hogy 7. osztályban direkt megakartam bukni, csak ne kelljen már elviselnem őket.

Középsuliban ennyire drasztikus azért nem voltam, de megmondtam nekik, hogy semmi közösségi életben nem akarok velük részt venni, 5 éves osztálytalálkonzókra el se mentem, csak kiröhögtem a szervező csajt.

Én még "csak" most megyek 10-be, de már 7-es korom óta gimnáziumba járok.

Nekem elég vegyes érzéseim vannak az iskolával kapcsolatosan, de nagyjából azt érzem, mint te, meg tudlak érteni. Magát az iskolát nem utálom, a tanárokat kifejezetten kedvelem, a kedvenc tanáromat főleg, van egy jó hangulata is az iskolának, jó, amikor sokat röhögünk és a nyelvi előkészítő is nagyon tetszett (én is ötévesre járok).

Az osztálytársaimat nem mondanám, hogy utálom, de nem is szeretem őket. Van egy lány, akivel jóban vagyok, akivel a suliban együtt lógunk, de ő nem a barátnőm és nincsenek is az osztályban/iskolában barátaim. Kicsit úgy érzem, kilógok közülük. Megy a jópofizás, a klikkesedés, senki nem akar másokkal szóba állni vagy együtt dolgozni, csak a barátaival. Van egy fiú, aki 8-ban utált, csak tudnám miért, mert semmit nem követtem el ellene. Van egy lány, akivel jóban voltam eleinte, beszélgettünk, vele beszéltem először a gólyatábor előtt, de aztán szép lassan furán kezdett el viselkedni velem, tök bunkó lett velem és én nem értettem miért, mert nem vesztünk össze meg semmi. Egyébként egy értelmes, okos lány, de olyan furcsa és bunkó tud lenni, hogy elkezdtem utálni.

Tanulás? Á, arról nem hallottak. Van 1-2 kitűnő tanuló, meg összesen 7 jó tanuló a 28 fős osztályban. Mondom, van egy pár szorgalmas, jó tanuló gyerek, de a többieknek csak a másoláson, a puskázáson, a csaláson jár az eszük. Nyelvi előkészítőn heti 13 angol óra mellett valaki majdnem megbukott angolból és semmit sem fejlődött. Meg is érdemelte volna.

Az órából legalább 5-10 perc fegyelmezéssel megy el.

Ahogy te is írtad, a beszéd, az írás, a fogalmazás az nem megy nekik, aztán nyávognak, hogy a nyelvtan óra az minek, úgyis tudnak magyarul. Hát, ebben kételkedem. 9. osztályban egy kis ideig olyan dolgokat vettünk nyelvtanból, amit 5-ben kellett volna tudni. És nem ment a többségnek, ezen ki is akadtam, mert annyira alap dolgok voltak. Írni sem tudnak normálisan, akármit írnak, tele van helyesírási hibákkal.

Szegény tanárokat én komolyan szoktam sajnálni. Van egy nagyon kedves angoltanárunk, akivel nem is írunk olyan gyakran dolgozatokat és minden dolgozat előtt hagy időt a felkészülésre, sokat gyakorlunk, de amikor bejelenti, hogy dolgozatot írunk, elszabadul a pokol és mindenki elkezd ellenkezni. Vagy amikor azt mondja, hogy házit ad, akkor is megy a rinyálás. Egyszer, amikor beteg voltam és nem voltam ott, állítólag nagyon fellázadtak egy dolgozat ellen. Én nem akartam elhinni, amikor visszamentem és hallottam. Joga van egy tanárnak dolgozatot íratni, hagyjuk már...

De van egy szintén nagyon kedves, rendes és becsületes, 50-es magyar-történelem szakos tanár, aki minket is tanít, de mindenki utálja, az egész osztály. Én nem értettem miért, de rájöttem, hogy talán azért, mert követel dolgokat és vannak elvárásai, nem enged meg mindent.

A pályakezdő, fiatal tanárokat meg kikészítik.

Nem mondom, hogy kiközösítenek, de sokszor engem is levegőnek néznek.