Volt aki azért adta bölcsibe a gyerekét, mert nem bírt vele?
Mondhatjátok, hogy szar anya vagyok, de úgy érzem, ezt már nem bírom tovább. Szeretem, örülök, hogy van, de nagyon sok, amit csinál. Nincs semmi segítségem, nagyszülők messze, apa dolgozik. Tőle mindig megkapom, ha kiakadok, hogy hogy beszélhetek így, menjek el, hagyjam itt a gyereket, gyönyörű anya vagyok stb.
Mióta megszületett csak sír. Jelenleg 15 hónapos.
Sír, üvölt ha nem ér el valamit, ha rá van szólva, ha valami nincs megengedve, ha valamit nem kap meg.
Nem lehet vele sehova, de tényleg sehova menni. Sír az autóban, sír, ha megáll a babakocsi, a bevásárló kocsi, azonnal feszeng, hogy ki akar szállni.
Ha gyalogolunk nem lehet fogni a kezét, mert kitépi magát, ha valamit a fejébe vesz, hogy ő oda megy, akkor arra kell menni, mert különben sír, üvölt, hiába húzom el onnan, terelem a másik irányba, megmakacsolja magát és nem jön, "húzatja" magát.
Mostanában elkezdte azt is, hogy ha az apja elmegy itthonról, torka szakaszából üvölt az ajtó előtt, mintha nyúznák. Nem lehet kizökkenteni, ha sikerül is, vissza-vissza megy és üvölt.
Nem tudok tőle főzni, takarítani, mert mindig az kell, ami nálam van, mindent pakolna le a pultról, nyúlna bele mindenbe. Kihívás mellette egy levest vagy pörköltet felrakni.
Enni-inni sem lehet tőle, egy szendvicset nem lehet megcsinálni, mert akkor is rögtön piszkál, vesz el mindent. Adok neki belőle, de az nem jó, csak az mindig, ami a kezemben van plusz állandóan dobálna bele mindent a kajába, ami éppen a keze ügyében van.
Ha meglát egy poharat vagy üveget, addig üvölt, amíg nem ihat belőle.
Amit leraksz, azonnal ott van érte, és veszi le. Ha valamit visszarakok a helyére, azonnal ledobja a földre. Se kedvem, se energiám este pakolni, mikor már alszik, mellesleg síri csendnek kell lennie, mert minden kis zajra felkel.
WC-re nem tudok nyugodtan elmenni tőle, mert jön, nyúlkál bele, tépi a papírt, piszkálja a wc kefét meg ilyenek
Arra gondoltam, hogy beadnám bölcsibe, hogy most szenvedjen vele más. Az volt a terv, hogy nem megy bölcsibe, hanem 3 éves koráig itthon leszek vele, de ez...sok. Elfáradtam.
válasza:Ez pont az a fajta gyerek, amilyenre én vigyázok, dalaként.
Az én picúrom 2 éves, n agyából fél napot vagyok vele minden nap.
Kellett idő, hogy megszokjam ezt a hiperaktív természetét, de már imádom, megtanultam kezelni, és már nem is munkának érzem. Kiismertem, ezért mindent megfelelő magasságba pakolok, hogy ne bírjon bele nyúlni, ha hisztizik, hagyom hogy lecsillapodjon magától, mert rá ráhagyom a dolgokat, akkor azt tanulja meg, hogy bármit megkaphat, amit akar.
Illetve adok neki valami mást, amivel elfofoglalhatja magát, igyekszem lefoglalni. Nálam a mese, rajzfilm hiszticsillapítóként hat.
Nem minden gyerek nyugodt természetű, ezt a szülőnek tudnia kell, ha gyereket vállal.
"Arra gondoltam, hogy beadnám bölcsibe, hogy most szenvedjen vele más." - egy anya ilyet nem mond, ne vállaljon gyereket olyan, akinek nincs türelme.
Tanuld meg kezelni!
válasza:
válasza:"Nálam a mese, rajzfilm hiszticsillapítóként hat."
Ritka rossz taktika. Normális fejlődésű gyereknek se használ, ha pedig valamilyen idegrendszeri éretlenség áll a viselkedés háttérben, egyenesen méreg, amit majd a gyerek fizet meg később.
válasza: válasza:44, a személyes tapasztalataid ellentmondanak a tudományos tényeknek.
A háttértelevíziózás rosszabb a mértékkel adottnál is.
Egyébként meg az ajánlott képernyőidő 3 év alattinál 0 perc.
10 év alatt a híradó pedig felér egy merénylettel. Felnőtteknek se szabadna nézni azt a szervezett agymosást, hanem több forrásból tájékozódni, különben fals képe lesz a világról.
válasza:Pedig, ha a gyakorlati tapasztalatot vesszük, én is csak alátámaaztani tudom, hogy nálunk szokott menni a tv, nyilván nem egész nap, és nincs rajta balhé, a rokon gyerekeknél meg néha van 1-1 fél óra, aztán ordítás megy, meg követelőzés meg földhöz vágja magát mind a kettő, ha kikapcsolják. A kisebb ott képes egy youtube videóra is ráfagyni, ha esetleg indítok nekik gyerekzenét. Az enyém meg jön-megy, le se szrja konkrétan, játszik, beszélget mellette, ha valami felkelti a figyelmét, akkor megnézi. Szegény, biztos egy debil lesz.
Máshol meg lehet, hogy nem így van. Mert mindegyik más, más válik be, más hozza ki belőle a kisangyalt és az állatot. De szerintem ezt is inkább szülői kompetencia eldönteni. Abba meg azért nem sok beleszólása van senkinek.
válasza: válasza:47, azt biztos nem tudod elképzelni, ami nálunk van. Még a majdnem 6 éves se néz tévét, csak "szökőévente" és nem is hisztizik érte. Soha. Másért igen, ezért soha. 3 éves koráig tévénk se volt, laptopon filmeztünk fektetés után. 3,5 évesen született a testvére, akkor párszor tv elé került, hogy haladjak, de egyáltalán nem kattant rá, nem kérte és el is felejtődött. Mivel a testvérét se akartam máshogy nevelni, nem bántam.
A kicsi 2, a tévén max. diázni szoktunk vagy zenét hallgatni, illetve a róluk készült képeket, videókat visszanézni. A kicsi se "remeg" érte.
Ha a nagyijuk kapcsolna mesét, kikapcsoltatják, könyvet kérnek helyette (a nagy magától megtanult olvasni).
válasza:#43, nem értek veled egyet!
Nálam a 2 éves gyereknél nagyon is használ. Nem köti le a figyelmét órákon át, de átlagban 20-30 percig igen! És ez is valami, ez az idő elég arra, hogy lecsillapodjon, és talál magának más elfoglaltságot.
Tapasztalatból beszélek, nem hasból.
És nem kell a filozófia, hogy 0-3 éves korig nem szabad tv-t nézni meg stb-stb.
Az óvodában is nézik a mesét, amíg várják a szülőket vagy valami másra várnak. (Legalábbis nálunk)
válasza:"Az óvodában is nézik a mesét, amíg várják a szülőket vagy valami másra várnak. (Legalábbis nálunk)"
Na ilyet most hallok először. Hála az égnek itt nem szokás
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!