Volt aki azért adta bölcsibe a gyerekét, mert nem bírt vele?
Mondhatjátok, hogy szar anya vagyok, de úgy érzem, ezt már nem bírom tovább. Szeretem, örülök, hogy van, de nagyon sok, amit csinál. Nincs semmi segítségem, nagyszülők messze, apa dolgozik. Tőle mindig megkapom, ha kiakadok, hogy hogy beszélhetek így, menjek el, hagyjam itt a gyereket, gyönyörű anya vagyok stb.
Mióta megszületett csak sír. Jelenleg 15 hónapos.
Sír, üvölt ha nem ér el valamit, ha rá van szólva, ha valami nincs megengedve, ha valamit nem kap meg.
Nem lehet vele sehova, de tényleg sehova menni. Sír az autóban, sír, ha megáll a babakocsi, a bevásárló kocsi, azonnal feszeng, hogy ki akar szállni.
Ha gyalogolunk nem lehet fogni a kezét, mert kitépi magát, ha valamit a fejébe vesz, hogy ő oda megy, akkor arra kell menni, mert különben sír, üvölt, hiába húzom el onnan, terelem a másik irányba, megmakacsolja magát és nem jön, "húzatja" magát.
Mostanában elkezdte azt is, hogy ha az apja elmegy itthonról, torka szakaszából üvölt az ajtó előtt, mintha nyúznák. Nem lehet kizökkenteni, ha sikerül is, vissza-vissza megy és üvölt.
Nem tudok tőle főzni, takarítani, mert mindig az kell, ami nálam van, mindent pakolna le a pultról, nyúlna bele mindenbe. Kihívás mellette egy levest vagy pörköltet felrakni.
Enni-inni sem lehet tőle, egy szendvicset nem lehet megcsinálni, mert akkor is rögtön piszkál, vesz el mindent. Adok neki belőle, de az nem jó, csak az mindig, ami a kezemben van plusz állandóan dobálna bele mindent a kajába, ami éppen a keze ügyében van.
Ha meglát egy poharat vagy üveget, addig üvölt, amíg nem ihat belőle.
Amit leraksz, azonnal ott van érte, és veszi le. Ha valamit visszarakok a helyére, azonnal ledobja a földre. Se kedvem, se energiám este pakolni, mikor már alszik, mellesleg síri csendnek kell lennie, mert minden kis zajra felkel.
WC-re nem tudok nyugodtan elmenni tőle, mert jön, nyúlkál bele, tépi a papírt, piszkálja a wc kefét meg ilyenek
Arra gondoltam, hogy beadnám bölcsibe, hogy most szenvedjen vele más. Az volt a terv, hogy nem megy bölcsibe, hanem 3 éves koráig itthon leszek vele, de ez...sok. Elfáradtam.
Ez most nem lesz egy szimpatikus válasz, de nem baj, vállalom.
Figyelj, itt két eset lehetséges. Elképzelhető, hogy a folyamatos sírás hátterében valamilyen idegrendszeri probléma áll. Ha ez az eset, azon a bölcsi nem fog segíteni. Ha viszont nem ez a helyzet, akkor arról van szó, hogy ne haragudj, de nem tudsz nevelni. "Nevelés" alatt itt most egyáltalán nem a fegyelmezést meg a hisztiről való leszoktatást értem, hanem azt, hogy képtelen vagy ráhangolódni a gyerekedre, és nem tudsz vele együtt létezni. Lehet, hogy ilyen esetben a tüneteket egy rövid időre enyhíti a bölcsi, de az alapproblémát (diszharmonikus szülő-gyerek kapcsolat) nem oldja meg, inkább mélyíti.
A gyerekkel való problémának soha nem az a megoldása, hogy ellökjük magunktól. Ezt nem az érzelgősség mondatja velem, hanem a gyakorlati tapasztalat.
De én azt javasolnám, hogy első körben keress fel valamilyen szakembert, korai fejlesztőt, nem tudom, mert ha nem túloztál az írásodban, hanem tényleg születése óta mindig, folyamatosan sír, annak komoly oka is lehet.
Én is le leszek pontozva, de nem érdekel.
Szerintem anya és gyereke kapcsolatán sokat segítene, ha az anyának lenne egy kicsi gyerekmentes szabadideje. Ezen tud segíteni a bölcsi. Nincs abban az ég világon semmi rossz, ha mondjuk 8-tól délig ott van, te tudsz elmenni egyedül bevásárolni, főzni, takarítani, sportolni, elmenni valahová, pihenni, olvasni, filmet nézni. Ez a kis feltöltődés segítene, hogy utána több türelmed legyen a gyerekhez. Ha te nem vagy folyton idegbeteg, akkor a gyerek sem lesz sírós. Ő egy amolyan tükröt tart a szülő elé.
[link] Ha ezek jellemzoek a babadra mutasd meg a ferjednek.
Es add bolcsibe mert ismertem olyan anyukat aki emiatt tonkrement testileg, belproblemai lettek.
Vannak tobbemberes facebook csoportok ott tudsz anyukakkal beszelni, fontos hogy tudd nem vagy egyedul.
A szules rendben volt? Ha idegrendszeri problema merul fel sokszor ott tortenik a gond.
11-es vagyok.
A bölcsi valóban nem egy ördögtől való dolog, de nem arra találták ki, hogy nehéz gyerekeket oda passzoljanak le a szüleik ahelyett, hogy megpróbálnák a problémájukat felderíteni és ha kell, szakember segítségével megoldani. 15 hónaposan még nincs a gyereknek szüksége ilyen jellegű gyerektársaságra - az, hogy a játszótéren jól elvan más gyerekekkel, teljesen irreleváns -, arra viszont lenne, hogy a kedves szülei ne lepattintsák magukról, ha már bevállalták.
Nem ismerjük a kérdezőt meg a családját, nem tudom, így a távolból mennyire szerencsés diagnosztizálni, de ha már 15 hónaposan is a "szenvedjen vele más" az anya hozzáállása, akkor itt nagyon súlyos dolgok lesznek a későbbiekben. A nevelés ugyanis elsősorban a család feladata, bármi gond van, a szülőket veszik elő, és akkor hiába mutogatnak ovira, iskolára, akármire.
Kérdező, és a férjed is passzoljon le téged ha sokat hisztizel?
Meg ha bölcsiba adod, meló mellett még kevesebb időd lesz rá. Gondolom nem akarod hogy a férje a semmiért tartson el míg te otthon hereverézel, miután megszabadultál a gyerekedtől igaz?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!