Extrovertált szülőknek ha introvertált gyerekük születik, az csalódás?

#5 vagyok

"művészi lélek lesz ami legtöbb esetben egzisztenciálisan nem biztonságos"

Ezt honnan vetted? Tényleg azt gondolod, hogy ha valaki jó valamiben, akkor előbb-utóbb nem fog benne érvényesülni?

Egyébként pedig mi az a szint, ami "egzisztenciálisan biztonságos"? Nem mindenkit bolondított meg a fogyasztói társadalom és kap idegrohamot, ha nem tudja két kézzel szórni a pénzt hülyeségekre...

"komoly mérnökök, közgazdászok, vezetők"

Ismerem őket. Valóban nagyon komoly arccal kell magyarázni a semmiről és eljátszani, hogy értenek valamihez, amihez lövésük sincs. :D Tisztelet a kivételnek, természetesen.

"hogy dolgozza ezt fel, hogy a gyereke soha nem lesz egy a társadalom által elismert, sikeres ember?"

Hogy dolgozol fel bármit? Normálisan, egyszerűen, belátással, elfogadással. Ha nem megy, legfeljebb szakember segítségét kéred.

Azon túl pedig: tételezzük fel, hogy igazad van és a "művészi lélek" nem tud érvényesülni (bár az érvényesülést csak pénzügyi értelemben tudod értelmezni, ahogy látom, bár vannak másféle érvényesülések is). Még ebben az esetben is felmerül a kérdés: az a gyerek most a szülő céljait kell hogy megvalósítsa, vagy esetleg a sajátjait? Annak a gyereknek felnőttként azért lesz nehéz élete, mert a szülője "használni" akarja őt valamire (a szülőnek olyan elvárásai vannak felé, amiket az a gyerek a személyiségszerkezetéből adódóan nem tud teljesíteni, aminek nem tud megfelelni, emiatt pedig görcsös lesz, lezuhan az önbecsülése, ami miatt valóban sikertelen lesz az élet több területén) és nem azért, mert introvertált.

Introvertált sikeres közgazdász vagyok. Férjem meg sikeres introvertált informatikus.

Valahogy nem valós kép van a fejedben az introvertáltságról.

Szerintem, Kérdező, te félreértés ezeknek a szavaknak a jelentését.

Egy extravertált is lehet művészlélek, ahogyan egy introvertált is lehet közgazdász. Az mbti személyiségtípusok alapuló felosztás szerint, pl egy intp előbb fog ilyesmi területen elhelyezkedni, mint egy enfp, hiába, hogy előbbi introvertált, utóbbi pedig nem.

Ezek a kifejezések nem azt jelentik, hogy "sikeres, kedves, életvidám" vs "szorongó, lúzer, búslakodó".

Nálunk egyébként az a felállás, amit említettél, ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy amikor találkozunk egy ismerőssel, akkor anyukám beszél vele többet és nem én. De én sem bunkó módon elfordulok, vagy sírva fakadok:D

Ami a szakmát illeti, kapcsolódó területén fogok dolgozni, mint ő, de szerintem ha azt mondtam volna, hogy egy erdőbe elvonulva akarok bogarakat számolgatni, abban is támogatna.

Ez a két kifejezés annyit tesz, hogy Pistikét feltölti, ha a héten 3 buliban is megfordul, Béluskát meg nem, őt ez inkább fárasztja, de ettől még élvezheti. Őt inkább az tölti fel, ha csöndben olvas egy könyvet, de ez még Pistikét hozza le az életről.

13, vagy még közelebbi példával:

az introvertált nem akadt ki a karanténtól, a szórakozási lehetőségek kurtításától,

ha még tanuló, akkor egyenesen élvezte az online oktatást;

az extrovertált pedig az ellenkezője: megveszett attól hogy nem bulizhat, nem járhat társaságba... stb.

16 fő személyiség típus létezik, köztük több fajta intorvertált valamint extrovertált szemelyiség is van.

Tehát nem minden introvertált egyforma, köztük is vannak különbségek. Itt olvashat róluk az, akit érdekel:

[link]

Nem baj, ha valaki nem tudott erről, de általánosítani és ezért lenézni, kirekeszteni a másikat, meg okoskodni hogy a másiknak mi lenne a legjobb, végtelenül egyszerű, szánalomra méltő gondolkodásra utal...

Kevered a fogalmakat.

Nem attól lesz valaki extrovertált, hogy magabiztos, pörgős, energikus, és nem attól lesz valaki introvertált, hogy magába forduló, csendes, félénk, önbizalomhiányos, félős.

Ezek a fogalmak csak azt hivatottak szemléltetni, hogy az egyént a társasági élet inkább feltölti, vagy csak mégjobban lefárassza. A jelzők amiket ide írtál teljesen függetlenek tőlük.

Csatlakozom az előttem szólókhoz, hogy az introvertáltság nem azt jelenti, hogy valaki önbizalomhiányos művészlélek. Ismerek olyat, aki szenved attól, ha jópofin beszélgetni kell, pláne kerüli a nyilvános konfliktust vagy hogy érzelmeket fejezzen ki, mégis nagyon sikeres a hót földhözragadt munkájában (jogászok, közgazdászok, mérnökök...), sőt akár vezető pozícióban van, tehát emberek közt. És ismerek jó pár magányos farkas exhibicionista művészt, akik ugyan bezárkóznak a szobájukba akár több hétre, ha ihlet van, de utána simán kirakják magukat meztelenül egy óriásplakátra, majd újabb körben mennek nagy haveri körrel ide-oda kapcsolatot építeni.

Nehéz, ha a gyereked az a csendes megfigyelő, óvatos típus, pedig te valami vagányt szerettél volna, aki folyton bajbakerül, annyira életrevaló, és nehéz az is, ha a fejeden ugrál, pedig te valami bújós, csendes közös életet képzeltél vele, nem pedig, hogy tériszonyosként csúszdaparkba menjetek. Ha meg több gyereked van :) akkor tuti, hogy az egyik inkább ilyen, a másik inkább amolyan lesz. Így is, úgy is nem szabad a gyerekkori magadat látnod benne és a saját álmaid vagy félelmeid rakni rá. De ehhez tudatosan kell erre figyelni és megismerni őt. Persze sok szülő van, aki mindenképp körtefát akar nevelni egy almafából, mert kontrollálni akar - na akkor lesz önbizalomhiányos szerencsétlen. De ez nem az extrovertáltságon vagy introvertáltságon múlik. Vannak bőven extrovertáltak, akik pont a hangosságukkal, bohóckodással vagy agresszióval palástolják/kompenzálják a gyengeségeiket. (Hány híres ember - művész, politikus, bankár - lett már ilyen eltitkolt önbizalomhiány miatt öngyilkos, mert hiába pörögtek, mégis magányosnak, értéktelennek érezték magukat a csúcson. A szomszéd Gizike néni meg lehet, tök lelki békében éldegél 20 éve csak a macskáival. - Hogy sarkítsak :) )