Mi volt a legdemotiválóbb dolog, amit gyerekkorodban a szüleid mondtak neked?

Nővérem volt mindenben az isten.

Sosem érsz fel hozzá. - anyám- és ilyenkor elkezdte sorolni mi mindenben vagyok más mint a 9 évvel idősebb nővérem.

Sose szülj, ha tehetném és visszamehetnék az időben nem szülnék, pláne kettőt nem!

Ezzel mindig úgy éreztem, hogy én egy hiba vagyok. Holott én voltam a tervezett. Nővérem a becsúszott.

Fiút vártunk, de csak te jöttél..

És még nagyon sok hosszú a lista. A legdurvább ami szíven ütőtt nem is gyerekkoromból van.

Első gyerekünknél (akire 2 évet vártunk) minek akarsz gyereket?

Másodiknál, minek még egy?

Harmadiknál: nem akarok tudni róla, nem érdekel! - mind ezt anyám szájából.

🤷‍♀️ Van saját házam, autónk 3 szép gyermekünk. Rendezetten élünk.

Nővérem - az agyon sztárolt- mai napig nem tud érdemben semmi kézzelfoghatót felmutatni. 1x már elvált, a gyerekét szüleim nevelték, kifolyik a pénz a kezéből..

"Ha megbuksz az érettségin, ide haza se gyere!" vágta anyám a fejemhez, mikor gimiben kaptam valamibôl egy négyest. Négyest! Úgy, hogy négyesem alig volt, színötös voltam mindenbôl.

"Jól van, változtasd meg a nevedet, de akkor utána haza se gyere!" volt a felcsattanás, mikor egyszer mondtam, hogy szerintem a keresztnevem ronda. Nem is mondtam, hogy megváltoztatanám, fel se merült ilyesmi, ezt csak anyám képzelte hozzá.

Úgy tûnik ez a "haza se gyere" volt a mániája. De úgy is járt. Elhúztam külföldre, 2-3 évente egyszer látogatok csak haza.