Normális dolog az,hogy a gyereket nem tanítják meg veszíteni?

Szerintem is kéne néha veszíteni hagyni. Persze a gyerek ilyenkor dühös és csalódott, de hát pont hogy így kell megtanulnia kezelni a helyzetet.

Én azért emlékszek, hogy a mamám anno "nekem adta a hatost", ha a kockával hatot dobott a Ne mergelodj emberkeben, és milyen jó is volt az!! De azért nem MINDIG én nyertem, már csak azért sem, mert tesóm is van.

"Szoval idő kell hozza, meg csak 4 eves, olyankor mindenert is hisztiznek, de pont most nem szabad elkapatni oket."

Ez a mondat, amit írtál rávilágít közel áll az igazsághoz egyébként, mivel ez érthető még, óvodás korban, viszont ügyelni is kell, hogy fokozatosan megismertessük velük, hogya dolgoknak több oldala van, sok tényezősek.

A pszichológus szakirodalom úgy fogalmaz, egocentrikus az óvodás, azaz egyelőre csak a saját nézőpontján át képes megfigyelni a dolgokat, és általában egyszerre csak egy szempontból. (Más kérdés, hogy viszont egységesebben látja még a dolgokat, sokszor lényeglátók az ovisok, amit mikor találóbban, mikor ügyetlenebbül tudnak megfogalmazni.)

Érdemes olykor nyerni hagyni, máskor meg legyőzni. Így mindkét kimetelhez és mindkét szemszöghöz fokozatosan ezáltal is hozzászokik az óvodás.

Kisiskoláskorban jó esetben már könnyebben elfogadják azt is, ha veszítenek, bár ez részben temperamentumfüggő. A humor oylkor hasznos lehet akkor, ha veszít, de nem a más rovására szóló humor, hanem a helyzetet feloldó humor.