Mi volt a legdemotiválóbb dolog, amit gyerekkorodban a szüleid mondtak neked?

Szerintem ide nem lehet annyi karaktert írni, hogy felsoroljam 😂

Ha tanultam, akkor az volt a baj, mert ennél okosabb úgysem leszek, mert hülye vagyok.

Ha nem tanultam, akkor miért nem tanulok, hülye maradok.

Ha otthon ültem, akkor mi van, nincsenek barátaid?

Ha a barátaimmal talalkoztam, akkor már megint csavarogsz? Mondtam én h egy olcsó rbanc vagy...

Miért nincs már pasid? Ránk fogsz rohadni.

Mi az, hogy megismerkedtél valakivel? Azonnal hagyd ott, neked a tanulás az első...

Ezeket mind nevelőapamtól kaptam meg. Anyám caak halgatta, szó nélkül.

De ami a legmélyebb nyomot hagyta bennem, 8.-as voltam, (addig sok verést kaptam, sosem tudtam nevelőapámnak megfelelni, anyám meg vegognézte mindig) egy jó verés után bezavartak a szobámba aludni. Persze nem tudtam. Azt akkor beszélgették, nevelőapám mondta anyámnak, hogy ő nem bír velem egy légtérbe lakni. Vagy ő vagy én. Anyám meg reflexből rávágta, hogy akkor elküldjük koleszba, havi 1x majd 1 napot kibírunk vele.

Végül nem lettem koleszos, a verések is egyre ritkábbak lettek. 18évesen leléptem otthonról.

Most van egy férjem, saját házunk, saját új autó mindkettőnknek, van egy fiunk, úton a második. 28éves vagyok. És váltig állítják, ezt mind nekik köszönhetem, főleg nevelőapámnak, mert ha annó nem így nevel, nem lennék senki.

13!

Hát lehet hogy igazuk van. Lehet, hogy ha tökéletes gyermekkorod lett volna, nem próbáltál volna meg minél hamarabb lelépni és minél többre jutni. Ilyen értelemben valóban nekik köszönhető. A xar szülő is inspiráció arra, hogy jobb legyen az ember.

14!

Semkiben nem érzem, hogs igazuk lenne.

Azért mert a gyerekkoromat szo szerint hazavágták, hogy ütöt-vert nevelőapám, hogy anyámba kb 4éves korom óta nem bizhattam, hogy csak aut kaptam, hogy szar vagyok, na ez engem egyáltalán nem inspirált semmire.

Egy érettségivel, 2szatyor ruhával és 2000ftal léptem le otthonról.

Amit elértem, azt mind a férjemnek köszönhetem. Hogy ő hitt bennem, hogy ő motivált. Akár a tanulasban is segített. Bármiben.

Amit otthonról "hoztam" az a szorongásom, a bizalmatlanságom, az önbecsülesem hiánya. Ami kihat az életem összes területére a mai napig.

1.

Dettó. A nővérem volt okosabb,szebb,jobb.

-Ő a nagy,szép hajú,okos,jól sakkozik!

-ő meg a kicsi...

Szerencsére ez nem pecsételte meg a testvéremmel való jó viszonyt,de mindig szorongtam és alulértékeltem magam apám miatt. Anyám normális volt, neki köszönhetem,hogy valamelyest szerettem is magam.

Anyám osztotta bőven ezeket, amióta 20 éve elköltöztem azóta csak ünnepekkor beszélünk.

"Bezzeg az unokatesód ilyen meg olyan ügyes/szép/kedves/okos/akármi... Kár hogy nem ő a gyerekem."

"Úgysem fog menni.."

Illetve hangos kárörvendő/lenéző nevetés, akármire amin elkeseredtem vagy problémám volt.

"Ja, a kutyádat tegnap elvittem elaltatni, szerintem felesleges műtétre költeni (mikor 20 évesen épp elköltöztem, de még nem tudtam magammal vinni)"

19!

Még véletlenül se mentegetés volt a cél, de látom a többség értelmi színvonala alacsony ennek felfogásához.