2.5 éves fiam eléggé szégyenlős.Ez baj ennyi idősen vagy elnövi?

Szia!

Életkori sajátosság , hogy ilyenkor szégyenlősek nem annyira nyitottak, de amint közösségbe járnak, mi jelen esetünkben a bölcsi..akkor megnyílnak jobban a külvilág felé 2,5 éves kislány anyukája...

Ugyan ezt tapasztaltam én is, viszont szeptembertől bölcsödébe jár, mert el kellett mennem dolgozni és csak azt tapasztalom, hogy egyre több mindenre nyitott.

Én szeparációs szorongásra tippelnék. Nem mindenkinek 1.5 évesen jön ki a 2.szepa.

A lényeg, hogy életkori sajátosság.

Végzetségembe vágó kérdés, megnyugtatlak én is, hogy ez, önmagában nem jelent gondot. Ha mégis, akkor egészen mág tényezőkből eredne, de ebben a formában ez nem utal problémára. Azonban ez nem feltétlen életkori sajátosséág, hiszen a tiotyogók között extrovertáltabbak is léteznek, akik túlnyomórészt brátkozóak, még a többi gyermekkel is (de leginkább felnőttekkel). Igaz, nem minden extrovertált (kifelé forduló alkatú totyogó) annyira nagyon narátkozó, de legalábbis nem szégyenlős. A totyogók kisebb hányada ectrovertált.

A legtöbbje azonban szégyenlős, idegene között. (És/vagy ismerősök között is.)

És ne mszeparációüs szorongás. Néhány hónap nagyon sok a gyermekek életében, habár a beszédérés, és a szabatisztává érés egyébként elég tág időtartományban zajlik a gyermekek között, de szinte minden más téren a babák és a totyogók esetén plusz/mínusz pár hónap pontossággal zajlanak az érési folyamatok, kivéve ha valami nagyon nincs rendben (a gyermekek ezreléke kb ahol középsúlyos fogyaték felmerül, nagyságrendileg). Így nem lehet szeparációs szorongás, avval ellentétben, ahogy valaki felvetette. A szepa. fél év körül és másfél éves kor körül (+- pár hónap) zajlik, amely lehet enyhébb, és intenzívebb lefutású is. De fél éveket nem csúszik.

Kérdező, javaslom, tartsd szem előtt, hogy ovisok, totyogók és babák esetén sokszor egyik hétről a másikra, még gyakrabban egyik hónapról a másikra sokszor hirtelen és óriási -általában pozitív- változások szoktak történni, persze nem akármikor, és hogy mikor, az egyénfüggő. Pl az egyik gyermek beszédérése eléggé lassú fokozatokban alaklul, így korábban indul meg, a másiké meg később, és ilyenkor általában hirtelen, egyik hétről a másikra, és hatékonyan alakul.

A középsúőlyos fogyaték meg ritka, ezrelékes nagyséágrendő, mitn utaltam rá, de persze néh sajnos trauma is történhet, ami hatására félénk egy gyermek, vagy pusztán egyéni -nem korosztályra jellemző- szorongás is kiválthatja, de ez megintcsak a ritkább eset.

Ami gyakoribb lehet afélénkségre nézve: hogy alkati, pl introvertáltabb (befelé fordulóbb alkat). Na de az alkatiság nem betegség-egészség témaköre. Az egyik ilyen alkat, a máik meg olyan, ez így van rendjén.

Mindettől függeltenül látatlanban azt már nem lehet megmondani, hogy konkrétan a te gyemreked az általam vázolt okok közül meilyik okán félénk. De ez nem baj, mivel akármi is az oka, ömagában semmilyen rendellenességre nem utal, ha csak a kérdésedben soroltakból indulok ki (másból meg nincs lehetőségünk kiindulni).

Az én fiam 2,5 évesen boltba is alig mert bejönni, annyira szégyenlős volt. Ez az időszak kb 4-5 hónapig tartott nála. Aztán bekerült oviba és ez a félénkség, szégyenlősség majdnem 100%osan megszűnt. Minimálisan jellemző rá, de azóta mindenkivel beszélget, nyitott.

Az én ismerőseim akkoriban sokan mondták, hogy van ilyen korszak a legtöbb gyerek életében. Tehát nyugi, ne stresszelj ezen, mert minden érzésedet átvesz. Majd kinövi.