Hogy szoktassam le hogy ne rágja a jatékait? 2 éves múlt és mindig rágja a játékait.

A húgom általános iskolában megETTE a ceruzáit, radírjait, a papírzsepit, a füzetlapot, és úgy nagyjából mindent.

Diplomás ápoló lett belőle, normális.

Nyugi!

Vártam, hogy kisiskolás gyerekek szülei is reagáljanak, mert valóban előfordul valamilyen formában még kisiskolás korban is az orális hangsúly, és így talán a kedves kérdező esélyesen megnyugszik. Óvodában, iskolában is dolgoztam többek között, a tanumányaim okán (és babysitterkedtem). Freud 3 fő szakaszt tapasztalt a kisgyermek korban, de mindhárom tényező jelen van kb 8 / 10 éves korig, csak más és más hangsúllyal. A hangsúly egyénfüggő, ritkábban trauma, és/vagy hibás nevelés -pl szobatisztaság kialakításának mikéntje- módosíthatja.

Baba korban a száj a leghangsúlyosabb (orális szakasz), de totyogó korban is szeret szájába venni a gyermek, amit csak lehet, főleg mert vizsgálja ezáltal is. A totyogó korban fokozatosan az análsi szakasz válik leghangsúlyosabbá, ennek is van mind testi, mind pszicghés vetülete, egyszerre pszichés és testi a szobatisztaságra érés folyamata ekkor, de pl megelőlegeződik ekkor, hogy miként lesz képes analizálni dolgokat. Az ánusz is analizáló szerv, ezért nevezik ánusznak (végbélnek), hiszen leválasztja a felesleget a hasznosról. Az, hogy ilyen szempontból kiegyensúlyozott, vagy pedáns, vagy hanyag lesz-e nagyobb korában, ilyenkor alapozódik meg, tehát az anális szakaszban (kb 1-3 éves kor, eközé esik dackorszak is, és a szobatisztává válás, többnyire).

Azonban a totyogónak még mindig elég fontos az orális szakasz, tehát szájába venni, amit csak lehet. Aztán elkezd játszani a vizelete, széklete visszatartásával időnként. Ez neki játék is, nem csak ösztönös tanulás.

A teljesebb kép kedvéért csak megemlítem a freud-i 3. szakaszt, az óvodás korra jellemző a fallikus szakaszt. A nemi kíváncsiság és a maszturbálásra való hajlam óvodás korra tetőzik (de ezek is mind megvannak már baba korban), és intellektuálisan főleg az érdekli az ovisokat, ami feltűnőbb, tehát a fiúk nemi szerve (innen a korszak neve).

De még mindig lehetnek orális motivációk, akár 8 éves korig is fontos lehet a gyermeknek, igaz, valami pszichésen nem kiegyensúlyozottan alakult, ha egy 6-8 éves még mindig szopja az ujját, rágja a ceruzáját stb. Sajnos felnőtt korra az ilyen kisiskolásokból esélyesen orális pszichés fixációval küzdő felnőtt lehet -ami egyáltalán NEM BIZTOS, csak megnő az esély-, vagy dohányzára, vagy alkoholizmusra hajlam, vagy evéssel kapcsolatban: bulímiás, anorexiás hajlam. Ha tehát a hangsúlyok aránya életkor szerint nem eléggé kiegyenlített, megnő ezek esélye a leendő életében.

(De a megoldás sose tüneti kezelés, és sosem erőltetés -kényszerített leszoktatás-, sosem agresszív nevelés. Hanem az okok keresése és azokkal szambesülés, majd azok feloldása.)

Summa:

Orális szakasz főleg baba korban: bekebelezés, túlélés.

Anáis szakasz, főleg totyogó korban: analízis, és a hogyanok, módszerek keresése.

Fallikus szakasz: a világ egésze, kiegészülés, nemiség, nemi kíváncsiság, filozofikus hajlam, "miért"-ek keresése, miért-korszak, miért-kérdések hangsúlya. (Ovis kor.)

A kérdező aggodalma kapcsán a lényeg, hogy nincs miért aggódnia a leírása alapján (csak egy kókler, sarlatán tesz kinyilatkoztatásokat ilyen életkorban és ilyen esetben, azaz tippelget, az viszont káros "diagnózis" volna).

Az 5 évesek nemi kíváncsisága mellett még gyakori a szájas tevékenység, általában ujjszopás formájában. A kérdező meg sokkal kisebb gyermekről tett fel kérdést, tehát megnyugodhatsz.