Csak gyerekkel? Gyerek nélkül mikor vagytok?

Hmm

Érdekes dolog ez.

A gyerekmenteseket szokták szidni, és önzőnek nevezni, pedig te kérdező sokkal önzőbb vagy...

Gyereket vállaltál ember. Foglalkozz vele.

A gyerek oviba, suliba, a szülők dolgoznak.

Legjobb esetben van a hétvége ami 2 nap. Abból 1et a mamànál van... És neked a legnagyobb gondod hogy nem vagy hajlandó csak anya lenni?

Nem arról van szó, hogy ne lehetne alkalmanként elmenni ketten, de biztos nem heti szinten lepasszolni a gyereket.

A baràtnőd jól mondja, olyan programokból amiből nem muszáj, nem hagyjuk ki a gyereket. Pl nyaralàs, kiràndulàs...

Nálunk a négy évesem egyáltalán nem alszik mamáknál, pedig van három lehetősége is :D

Még apjával sem alszik el, kifejezetten én kellek csak ahhoz, hogy elaludjon, az lehet hogy hozzábújok, vagy éneklek, mesélek, de az is elég ha csak fekszek míg el nem alszik, csak érezzen.

Mi meg nem erőltetjük, aludt már az egyik mamánál többször életében, talán ötször, de másnap mindig ki van fordulva magából.

Ellenben sokat mamázik, tehát nem fojtom meg őt, heti 2x jön anyukám hozzá pár órára elviszi míg bevásárolunk férjemmel, vagy ügyeket intézünk, ilyen helyre nem szeretem vinni, ámbár okos, de még is csak kisgyerek véges türelemmel. Anyós is heti egyszer jön, apukámék meg kéthetente-hetente kb, de ők nem szokták rá vigyázni.

Én egyszer olvastam valami híres ember blogját a neten, ami kb erről szólt: Mentek volna kettesben nyaralni Horvátországba, és a nagymama nem vállalta a gyerekeket, mondván, milyen szülők ők, hogy megfosztják a közös nyaralás élményétől a gyerekeket. Erre ő megvilágosodott, hogy ja tényleg. És hogy ezen mindenki gondolkozzon el.

Erre én leírtam a következőt:

1. van a családi nyaralás. (Amúgy nyilván ők elég jómódúak, hogy akár évente többször is elmenjenek.) Ilyenkor a gyerekekkel strandolunk, állatkertbe járunk, játszótéren ülünk, cukrászdát keresünk stb. Oda megyünk és azt csináljuk, ami a gyereknek jó, mert ha a gyerek boldog, anyuci is boldog. És egy szabad percünk sincs kettesben.

2. Elmegyünk mi kettesben. Amikor elmegyünk egy múzeumba, beülünk egy színházba, vagy egyszerűen csak kézenfogva sétálunk az erdőben. Mert attól, hogy szülők lettünk, attól még szerelmespár is vagyunk, és ha soha, de soha nem töltünk el kettesben időt, akkor az a kapcsolat kihűl.

(Hozzáteszem, egy kezemen megszámolom, hogy hányszor mentünk el a gyerekek nélkül, mert sajnos nálunk a nagymama már meghalt. Leginkább drága pénzért babysittert fogadunk egy-egy kettesben eltöltött estéért.)

Ezek után kaptam kígyót-békát, a magyar fórumokon megszokott stílusban, hogy minek vállaltam én gyereket, és hogy milyen rohadék vagyok, hogy így gondolkodom. Sajnálják a gyerekeimet stb, stb. Csak néztem. Amúgy anyukám is hasonlóan vélekedett, el is váltak apámmal.

Olvastam egy cikket az angol házasságokról, ott, az emberek 80 %-a azt mondta, hogy elégedett a házasságával, és sokkal kevesebb a válás, mint nálunk. Mi ebben is elsők vagyunk Európában. És a megkérdezett angol házaspárok szerint a jó házasság titka heti 2 kettesben eltöltött este.

De a mi kultúránkban ez halálos bűnnek számít. Pedig pl. Vekerdy is megmondta, hogy időnként fel kell töltődni, el kell menni valahova, akár úgy is, hogy babysittert fogadsz. Hogy kipihend magad, és utána ismét jó szülő lehess.

Lehet lepontozni, meg leszólni, de én ezt akkor is így gondolom, és szerintem a gyerekeim egyáltalán nem szenvednek semmi lelki hátrányt, hogy időnként nélkülük megyünk el valahova. Kettesben. De abban biztos vagyok, hogy a párkapcsolatomnak határozottan jót tesz.