Csak gyerekkel? Gyerek nélkül mikor vagytok?
Elképzelni sem tudom úgy a kapcsolatunkat a párommal, hogy ne legyenek csak kettőnknek programok (annyira nem a mostani, járványhelyzetre gondolok, de most is számtalan dolgot lehet kettesben csinálni).
Barátnőm azt mondta ma, hogy neki ez már régóta furcsa, csak eddig nem mondta. Hogy mi amióta gyerekünk van, már család vagyunk és gyakorlatilag hogy hagyhatjuk ki a gyerekeket programokból, miért alszanak heti egyszer a mamánál.
Másnál hogy van? Én nem vagyok hajlandó megszűnni mint nő, mert anya lettem. Nekem nem elég az altatás utáni idő. Szeretek elmenni itthonról, csinosban vagy nem csinosban, de a férjemmel. Nem a gyerekeim apjával. Nyugtassatok meg, hogy más is van így, nemcsak mi vagyunk ilyen szívtelen szülők, akik gyerek nélkül is eljárnak otthonról :)
Biztos sokan vannak, én csak ahhoz szólnék hozzá, hogy nem mindenkinek kell ám elmennie otthonról, hogy "nőnek érezze magát".
Ahogy neked furcsa a barátnőd, nekem ez furcsa. Én nő vagyok, mert annak születtem. Nem kell kicsípni se magam hozzá, hogy nőiesnek érezzem magam. Se házon kívül romantikáznom, hogy a férjemet férfinak lássam.
Nekünk a nagy szülők külön élnek, így max egyikünk tud elmenni este. Őszintén megvallva eléggé ritkán tesszük, de azért előfordul.
Én (mint apuka) azt vallom, hogy a lányom most 3 éves, most van abban a korban, hogy sok időt tudok vele tölteni. Ezt ki akarom használni, mert pár év és meg lesznek a saját programjai, nekem meg kevesebb lehetőségem lesz vele lenni. Majd eljárok akkor megint többször.
Hát nálunk nincs olyan lehetőség, mert nincs aki vigyázzon a gyerekre. Így mi ezt szoktuk meg. Külön-külön van hogy elmegyünk (párom néha sörözni, én órát tartani vagy edzésre vagy vásárolni vmi jót - leginkább mondjuk gyerekruhát és gyerekkönyvet), de együtt ketten a 2 év alatt 1x voltunk, a páromnak mozijegyet plusz a baby sitter árát a 4 órára adtam a szülinapjára.
Amúgy olyan mérsékeltem hiányzik, el tudjui fogadni, hogy a kisgyerekes évek nekünk ilyenek, örülünk, hogy lett családunk, már nem is fiatalon.
Nekem is fontos lenne, de nem akar összejönni egyelőre, még csak 1 éves, és azóta, hogy megszületett, én egyedül 2x mentem el nélküle itthonról, a férjemmel meg egyszer, akkor is munkaügyben.
Két testvérem van, az egyik a gyerek mellett lediplomázott, nyelvvizsgát tett, és a férjével évi legalább 2x elutaznak kettesben. A másik viszont soha le nem adta senkinek a kicsit, sőt, az első fél évet a férj nélkül töltötték, mert ő külföldön dolgozott. Nincs is rá igénye.
Nyugodtan csináld úgy, ahogy nektek jó. Az elégedett anya a jó anya. Biztos vagyok benne, hogy a gyereknek is jót tesz, ha néha szív egy kis friss levegőt, más tapasztalatokat is szerez, utána pedig boldogan ugrik a karodba, amikor mentek érte :)
Mindenki azt csinál, amit akar. Egyrészt nagyon nem mindegy, mennyi idős a gyerek, másrészt nem mindenhol van ugrásra kész nagyszülő, így rengetegen vannak, akiknél a "hetente egyszer a mamánál alszik" egyszerűen kivitelezhetetlen.
Nekünk szerencsénk van, a nagyszülők egészségesek és közel vannak, szoktak is a gyerekeink ott aludni, de azért nem hetente. Fontos az is, hogy négyesben legyünk sokat.
1700kmre lévő nagyszülőknek aztán lepasszolhatnám.
Egyébként nincs ezzel a hozzáállással se baj, meg a másikkal se. Kit mi tesz bodoggá.
Én pl azért nőnek tartom magam mert a gyerek ottvan egy szobával arrébb. Fura is lenne, ha nem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!