Vannak olyanok akik 2. gyerek érkezésével maradtak apuka nélkül? Hogy lehet bírni egyedülálló anyukaként 2 gyerekkel? Számotokra volt kiút ebből a helyzetből?
Min szoktatok veszekedni?
Mit értesz az alatt, hogy kétségbe vonta az anyaságodat? Szerinte ezt-azt másképp kellett volna csinálni a gyerekkel? A nézetkülönbségeket meg lehet beszélni kulturáltan.
Férjed szereti a gyerekeiteket?
Nem lehet, hogy az alapprobléma az, hogy keveset van otthon, és bántja, amiért nem részese a gyerekek életének úgy, ahogyan te?
Szerintem ne temesd még a kapcsolatot 2 gyerekkel. Próbáljatok vádaskodás nélkül leülni beszélgetni. Ha csupán abban egyetértetek, hogy jobb lenne békességben együtt élni, mint veszekedve vagy külön, akkor már lehet ebből a nézőpontból keresni, melyikőtök mit tehet azért, hogy több békesség és kevesebb veszekedés legyen. Nem szégyen mediátorhoz sem fordulni.
Szerinte abban kéne változnom hogy naradjak higgadt (amikor pl fenyeget h elhagy minket tenyleg nem tudok az maradni)
Nyugodt hangnemben is próbáltam elmondani neki hogy rosszul esik hogy mindig azzal érvel hogy változzak meg. Ha valami nincs a helyére rakva, vagy épp ingerültebb vagyok akkir rögtön ezzel jön. Ez engem borzasztóan bánt, eltaszít magától. Annyival lenne jobb ha nem lennénk együtt hogy a gyerekeinknek nem kene egy ilyen semmilyen kapcsolatot nézni, mert én már nem fogom tudni szeretni. Eddig nagyon próbálkoztam a kedvében járni, jópofát vágni azokhoz a dolgokhoz is amikel abszolút nem értek egyet, csak hogy ne legyen vita, de már nem szeretem, boldogtalan vagyok vele.
Ha esetleg vele is maradok akkor érzelmileg teljesen el leszek/vagyok tőle távolodva. Tudom hogy szeret engem, csak azt akarja hogy változzak, hogy ilyen legyen, olyan legyek, sose jo neki amilyen vagyok. Így nem tudok egy kapcsolatban élni egy emberrel.
Viszint az igaz hogy gyakorlatilag annyit vagyok egyedül mint egy egyedülálló anya... szóval megúszható így az élet, csak nem tudom van-e értelme.
Bocsánat a lényeg: azzal kezdödnek a viták hogy szerinte semmit nem csinálok jól (nem jól rakom be a hütöbe a dobozt, nem jól pelenkázom a gyereket) vagy ha beszélgetúnk valami teljesen hétköznapi dologról és nem ertek vele egyet azt nem bírja elviselni. Eröszakosan beszél velem sokszor, és bántó kijelentéseket tesz, ha bármiről de bármiről beszélünk. Pl.: "megint hulyeséget beszélsz"
"Nincs is benne tapasztalatod"
" nem vagyok rá kíváncsi mit gondolsz"
Stb... tudnám még folytatni.
Egy ertektelen nullának érzem magam, miközben tudom hogy belül nem vagyok az, egy csinos érdeklődő nyitott nő voltam valaha...
Gratulálok! Alapjáraton már régóta nem volt jó a kapcsolatod, ennek ellenére bevállaltad a második gyereket, hátha rendbe teszi az amúgy is fos házasságotok. Hát nem így lett. Felelőtlen döntés volt. Már mindegy, váljatok el, ez csak rosszabb lesz.
Azt mondod, szeret...
Szóval szerinted az a szeretet, hogy lenéz téged, minden nap bánt szavakkal, semmi sem jó neki amit csinálsz, vagy mondasz meg inkább menekül otthonról és állítólag sokat dolgozik. Ez elmondom, csak kifogás, csak hogy ne kelljen veled, veletek lennie. Tutira veszem, hogy a "sok munka" És a sok veszekedés mögött inkább szerető van a dologban! Előbb utóbb nem csak ezekkel fog bántani, hanem még kezet is fog emelni rád és később a gyerekekre is, mivel látható hogy ti csak teher vagytok a számára! Egyébként valószínűleg csak azért volt az, hogy állítólag ő akarta a második gyereket, hogy elfoglald magad, míg ő éli világát a szeretőjével! Egyértelmű!
Válj el, minél hamarabb! Nehéz lesz két gyerekkel, de nem ti vagytok az elsők és az utolsók akik ilyen helyzetbe kerültek!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!