Magába zárkózó gyerekkel, aki szeret egyedül játszani, nem igényli a fizikai kontaktus, hogyan alakítottatok ki egy közvetlen kapcsolatot?
Nem szereti hogy ha ölelgetjük, ha vigasztalni lehetne, akkor is inkább elvonul, és “megvigasztalja” magát. A tesója ennek az ellentéte, imádja ha ölelgetik, közvetlen, így vele egyszerűbb a dolgunk, de a lányom nem ilyen. Akinek már nagyobb a gyereke, ti hogyan alakítottátok a kapcsolatotokat, mitől lett közvetlenebb?
Töltünk együtt rengeteg időt, játszunk, megyünk mindenfelé, amikor a férjem szabad, akkor elmegyünk kettesben is. Csak néha kevésnek érzem.
Az én gyerekem is Ikrek, az ellentéte a tiédnek.
Én viszont ilyen gyerek voltam. Ha ölelgettek(a mai napig) gyengének érzem magam, úgy érzem nem tudok egyedül megküzdeni vele, vagy sokkal nagyobb a baj, és sírni kezdek, csak rosszabb, sosem tudok megnyugodni. Csak egyedül megy. Nekem mondjuk rossz a kapcsolatom a szüleimmel, talán azért is lettem ilyen.. Nem tudom.
Szóval szerintem, amivel hozzám közelebb kerülhettek volna a szüleim, ha képesek lettek volna meghallgatni, és ha marhaságot mondok(amik én érzéseim, gondolataim), nem egyből letorkolnak és megmondják a helyes utat, hanem csak simán támogatnak, és megkérdezhették volna, hogy legközelebb mit tehetnék szerintem másképp.. Szerintem játszani kell velük, bohóckodni, nevettetni, és néha megnyílni és beszélni a saját érzéseidről más dolgokkal(nem az ő hibáival vagy nem arról, hogy milyen nehéz neked miatta) kapcsolatban.
"Az én gyerekem is Ikrek, az ellentéte a tiédnek."
nahát, mintha az égvilágon semmit se jelentene a horoszkóp...
kérdező, két unokatesóm is ilyen, testvérek, soha egyiket se lehetett ölelgetni, puszilgatni. az egyik autizmus gyanús
Nekem is ikrek a lányom és abszolút nem ilyen, nagyon igényel minket, iszonyatosan nagy a társaságigénye, bújós, ha szomorú akkor nagyon kell neki az ölelgetés. Eljátszik egyedül is de nem az a kedvence.
Én viszont nagyon zárkózott voltam és vagyok, sosem szerettem az érintést sőt nekem ez kellemetlen, nincs igényem társaságra sem és kifejezetten nem szeretem kimutatni az érzelmeimet. Nálam a beszélgetés volt az amit értékeltem, ha anyáék csak leültek velem és hagyták, hogy hadd dumáljak arról ami a fejemben van, nagyon sok minden érdekel és mindig is imádtam dumálni, nagyon jól esett mindig ha rám szánták az idejüket és beszélgettek velem, meséltek nekem stb. Szerettem ha megdícsértek valamiért, ha értékelték amiket csináltam és meghalgattak illetve támogattak a terveimben, nekem ilyenek mindig többet jelentettek egy ölelésnél. Szűz a csillagjegyem egyébként ha ez releváns.
Mindha a horoszkópnak lenne ehhez köze...
Olvassátok el a horoszkópos személyiségleírásokat, úgy hogy nem nézitek, hogy kiknek szól az adott rész. Úgy 3-4 leírás is illeni fog félig rátok. ;)
Én a fizikai kontaktust, vagy hogy valaki mindig a közelemben legyen, felnőttként se igénylem.
Miért nem lehet elfogadni azt ha valaki egyszerűen nem olyan, mint te? Ő nem igényli az ölelgetést. Pont.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!