Nem egyformán nevelnénk a gyerekeket? Mi lesz így? Együtt élünk... még.

Nekem úgy jön le, hogy a fiad még nem jár oviba.

Mindenhol csak azt olvasom, hogy mennyire sír utánad a fiad.

Ha oviba megy ott is majd őrizni fogod ne sírjon utánad?

Nem fog össze dőlni a világ.. Muszáj lenne megtanulnia, hogy nem csak ő van, nem csak körülötte forog a világ.

A lányodnak is nagy szüksége lenne rád..

Az első válaszomban még védtelek és megadtam annak a lehetőségét hogy talán csak kevés információt adtál meg de minél több választ írsz annál inkább egyetértek a többséggel mi szerint valami nagyon nem kerek nálatok. 2 éves a fiam, ő is szokott utánam sírni, mert ő is nagyon anyás. De már szándékosan is generálok olyan helyzeteket hogy már pedig otthon maradjon apával, mert tudom hogy jó kezekben van es azt is tudom, hogy ez csak amolyan hiszti.. mert amint kimegyek az ajtón már vígan játszanak. Én sem értem miért hanyagolod ennyire a lányod és miért kerülöd ki a kérdést amit már sokan feltettek, hogy szerettél volna te második gyereket vagy csak belementél a dologba?

Azt gondolom, hogy bármi is van a háttérben már van két gyereked és ez már így marad, vegyél erőt magadon és alakits ki megfelelő kapcsolatot a kisebbikkel is, a fiad pedig már messze nem pici baba, vagyis meg kell értenie bizonyos helyzeteket. Igen ezek neha kemény sírással járnak, de ezek a kis pofonok azok amiket minden gyereknek át kell élni és minél tovább húzod annál nehezebb lesz neki.

A fenti példában te is érzed hogy rosszul jártál el. Sosem vettem volna ki az ennyi idős fiamat az apja kezéből, hanem mosolyogva cuppantottam volna egy puszit és elmondom mikor érek haza. Uzsonnára, fürdetésre.. és már fordulok is ki az ajtón. Nem azért mert szörnyeteg anya vagyok, hanem épp azért mert fontos, hogy apa és gyermeke is töltsön együtt időt nélkülem. Nekem is fáj otthagyni a sírós fiam, de megteszem mert tudom hogy ez nem igazi sírás, csak feszegeti a határait és ahogy írtam azt is tudom, hogy 1 perc múlva már nem is érdekli hol vagyok hiszen jót játszik a férjemmel.

Szerintem nem ugyanazt csinálja a férjed.Neki ,,nincs más választása", mint szeretni a lányotok helyetted is.Mivel te nem szereted, elviseled de nem szereted.Legalábbis a válaszaid ezt tükrözik.Nem akartad,nem vártad, nem ragaszkodsz hozzá.Borítékolható, ha váltok mehet az apjával.

Viszont nálatok már ott elkezdődött a baj, hogy nem tudsz túllépni párod múltbéli hibáján.Azt meg kétlem, hogy egy izgő mozgó 1.5 éves gyerekkel dolgozni menni egyszerűbb lett volna(aki már menni akar, meg felfedezni egyfolytában) mint egy kézben vagy épp pihenőszékbe letehető egy helyben ellévő babával.Én magunkról tudom, hogy mennyivel egyszerűbb volt az élet munka szempontjából a lányunk baba korában és mennyivel nehezebb másfél évesen, mikor már mindenféle faxságot kitalált és próbált is megvalósítani:D(elhiszem, hogy minden gyerek más, a te lányod biztos sokkal nehezebb baba volt meg minden;).Előbb a férjed és a közötted lévő kapcsolatot kellene megjavítani, már ha akarod.

Hogy fog e a kötődés változni vagy sem, nem tudom.De amíg az apja elől ,,elviszed" a fiút, a lány meg nem is érdekel, addig aligha változhatnak a kötődési viszonyok.Én arra nevelem a gyerekem hogy szeresse az apját, meg hogy az apja is nagyon szereti, meg arra hogy ne üvöltve maradjon vele otthon, hanem tudja és érezze hogy biztonságban van vele is.Vannak hisztik, van amikor velem jönne pld a boltba, de én most a vírus miatt nem viszem sehova ha otthon van párom.Úgyhogy otthon hagyom.Mikor hazaérek meg vidáman nevetgél az apjával és marhára nem hiányzok neki.Amúgy egyforma korú gyerekeink vannak kb.Én pld aggódtam, hogy mivel sokat vagyunk egyedül esetleg sérül a kötődése az apjához.Most így 3 éves korára látszik, hogy teljesen rendben van és ha nem beteg, simán jó neki az apja, legalább annyira mint én.Persze csak azért mert hagyom és az első görbülő szájnál nem csomagolom ,hogy jó akkor legyen úgy ahogy te akarod.

Szerintem te a férjeden a gyerekeken keresztül állsz bosszút.Ami amúgy elég gusztustalan.Ha nem szereted a férjed válj el, az sokkal jobbat tesz neked és a gyerekeidnek is.Sőt a férjednek is.:)

Jesszusom kérdező, képes vagy a gyerek előtt letagadni a hasonlóságot? Ilyeneket nem mondunk gyerek előtt, akkor se ha igaz. Büszkén helyeselni kell, hogy mégis csak az anyja lánya.

A fiam nyomokban sem hasonlít rám. Amit tőlem örökölt azok a rövid lábak, rövid nyak. Szegénykém semmi jót nem kapott az anyjától, de én bizony kihúzom magam ha valaki mégis azt mondja, hogy a szeme az enyém. Szerintem mondjuk nem, de az én lelkemnek baromi jó érzés ha valaki felismer benne egy vonást tőlem.