Nem egyformán nevelnénk a gyerekeket? Mi lesz így? Együtt élünk... még.
Nem nagy, jelentős dolgokban nem értünk egyet, pl.: vallás vagy ráüssünk-e a gyerekre.
Apróságok, de az sok.
Először is tudni kell, hogy a fiam 3 éves és nagyon anyás. A lányunk 2 éves és apás (úgy alakult, hogy 6 hónapos kora után a férjemmel volt többet).
A férjemet bosszantja, hogy a fiam mennyire anyás, szerinte én vagyok hibás és már önállótlanná teszem. Tény, hogy mindenhova jönne velem, ha leülök már jön az ölembe, fel kell vennem ha sétálunk, ha fürdök beszaladgál, át kell menjek éjszaka hozzá, meg ilyenek.
De a kislány kb ugyanez csak a férjemmel. De az nem baj. Csak én ne csináljam a fiammal, illetve hogy a lányommal többet.
Ezen nagyon sokszor összeveszünk, mert állandóan szóváteszi. És ilyenkor mondja, hogy "persze a kislányt nem viszed magaddal".
Pl egy mai eset. Anyukám szólt, hogy menjek el neki a boltba. Felöltöztem, el akartam indulni. A fiam meglátott és sírvafakadt, hogy jönne. Nem akartam gyereket vinni, de mondtam, akkor jöjjön. A férjem odajött, hogy most ne menjen, maradjon velük otthon. Nem akartam a férjemmel összeveszni a gyerek előtt, mondtam, hogy mindjárt jövök és el is akartam menni, de annyira sírt utánam, hogy visszamentem és kivettem a férjem kezéből a gyereket és elhoztam. Nyilván ez így nem volt jó, de annyira felidegesített, hogy nem volt igazi okom otthon hagyni, ha egyszer velem akart jönni.
És akkor utána elkezdte mondani, hogy a kislányt akkor miért nem kérdeztem meg, miért nem vittem magammal őt is. Vagy pl este sír és mostanában teljesen rá van állva a férjem, hogy majd átmegy ő hozzá. De akkor ugyanúgy sír. Csak egy ideig hallgatom ilyenkor például, aztán megint összeveszünk.
Én elfogadtam, hogy az egyik hozzám, a másik hozzá kötődik jobban. Szerintem ez normális. Majd lehet változik, nem?
A kislány azért is ragaszkodik jobban az apjához, mert te szinte nem is foglalkozol vele.
Esélyt sem lát arra, hogy a testvére helyett vele is törődj.
Megértem őt, nekem is ilyen volt az édesanyám. A bátyám volt a minden, én csak "járulék" voltam, mert fiút akart.
"úgy alakult, hogy 6 hónapos kora után a férjemmel volt többet2
Ezt fejtsd ki bővebben.
A férjed volt gyeden/gyesen?
De akkor a fiatok is csak másfél éves volt! Akkor vele miért nem lett szoros a kapcsolata?
A boltos példában a férjednek nem volt igaza. Ha a kislány is sírt volna utánad, akkor őt is vitted volna, nem? Ha nem sírt (ill. nem mutatta, hogy menne veled), akkor miért kellett volna megkérdezni?
Van egy olyan gyanúm, hogy a rejtett párkapcsolati problémáitok valahogy így törnek felszínre. Ha megoldható, érdemes lenne párterápiára elmenni. Szerintem gyereknevelési problémák maguktól megoldódnának, ha köztetek meglenne az összhang.
Férjednek teljes mértékben igazat tudok adni.
A kislányt le se tojod. A fiadnak meg körbe nyalod a seggét. Gondolom vele szemben nincs NEM, meg következetesség, 0 fegyelem. Hisztivel sírással mindent elér...
És igen, így szépen egy agyonkényeztetett gyereket nevelsz belőle a másikat meg le se..
Sajnálom a kislányod, egy anyának soha nem lenne szabad megkülönböztetnie a gyerekeit.
Függetlenül attól hogy a lányok apásak a fiúk anyásak.
Senkit nem vágna földhöz ha a fiú az apjával is töltene időt,veled meg a kislány.
Sír.. Na és? Dackorszak! Nem fog sem ő sem Te belehalni..
1 Én is így nőttem fel. Átérzem. Mindig tesóm (idősebb, fiú) volt anyuci kedvence.
Sajnálom én is a kislányt, de ha magunkból indulok ki ő sokkal életrevalóbb lesz mint a testvére.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!