Túl nagy az elvárásom egy ma-holnap 5 évestől? Nem így kellett volna tennem?

1 babahinta volt szabad, amihez pont akkor szaladt oda, amikor egy babát felemeltek, h beültessék. A másik anyuka visszalépett, de én mondtam, ültesse csak be, mert az ő gyereke a baba, ő üljön a babahintába. Mondta, köszöni, meg csak egy párat lök úgyis.

Erre az enyém elkezdett bőgni (szándékosan írom így, mert ez a tipikus, eltorzult fej, mintha nem is tudom mi történt volna). Ebből általában az van, hogy belelovallja magát és torka szakadtából ordít

mire megsajnálják és felajánlják, amit akar.

Szóval ezzel a lendülettel kézen fogtam és el is jöttünk haza.

Nem értem, miért nem érti meg, hogy a kicsiké az elsőbbség, és miért hisztizik egyből. Szerintem egy lassan 5 évesben kéne már lennie ennyi empátiának. Vagy nem? Nagyon cikinek éreztem az egész helyzetet.

Annyi még, hogy testvére nincs, okos gyerek, sokan szeretik az oviban az óvónő szerint, de mégis, szociális téren van hova fejlődni, az általam tapasztaltak alapján.

Ráadásul minden nap van valamiért egy nagyobb hiszti. Én ezt egy ekkora gyereknél sokallom. Kis tesón gondolkoznék, de annyira felidegesítem magamat az ilyen húzásain, hogy képtelen vagyok rászánni magamat, mert félek, hogy a sok stressz megártana a magzatnak. Segítségem inkább nincs, mint van.

De visszatérve, ti mit tettetek volna a helyemben?