Nagyon rossz lesz a fiamnak ha nem lesz testvére?

Egy kamasz/felnőtt egykét sem ismerek, akinek hiányzik a testvérlét. Az egyke gyerekek néha-néha mondják, de szerintem ők meg nem tudják, hogy ez mit is jelent igazából.

Sokan mondják ám azt, hogy többedik gyereket is magunknak, nem pedig a meglévő(k)nek kell vállalni. Ne érezd rosszul magad!

Ez ne tartson vissza. Pont, hogy formálódik a gyerek egy ilyen új helyzettől. Ha jól kezelitek, jó irányba.

Ha egyke marad, akkor pont azt szokja meg, hogy mindig minden felnőtt figyelme ráirányul, hisz ő "a gyerek". Ha lenne testvére, úgy meg az "egyik gyerek" lenne. Ha egyke marad, akkor sokkal nagyobb esélyed van rá, hogy állandóan a te társaságodat fogja keresni, hisz kivel foglalkozzon szegénykém, ha nincs egy kistesója.

Szóval a probléma megoldását pont fordított irányban kéne keresned!

"hisz kivel foglalkozzon szegénykém, ha nincs egy kistesója"

Pl a saját dolgaival? Ne csinálj úgy, mintha hálát kellene adni azért mert a közelben van egy másik ember is.

Tőlem ovis koromban kérdezték is, hogy kell-e kistesó, én meg mindig nemet mondtam. (Ha akartam volna se nagyon lehetett volna, mert anyám 36 évesen szült engem) Már felnőttem, de még mindig úgy gondolom, hogy jobb hogy nem volt a közelemben mindig egy kis vakarék...

Kinek mi.

Nekem van 1 tesóm, de mindig is szerettem volna, ha inkább 3-4-en vagyunk. Én szerettem volna, ha a szűk családi kör, az nagy család. De mint látod, sokan meg megvannak tesó nélkül. Én mindig a filmekben is azt láttam, hogy a tesók az szent. Nagyon egyedül érezném magam, ha még ez az egy testvérem se lenne. De tényleg jobb lett volna, ha van még 1-2.

(Nem vagyok c, csak örök magányos farkas.)

1-es vagyok.

7-es: ez nyilván attól függ, hogy hogyan nőttél fel.Te nem tudod elképzelni az életedet testvér nélkül, én pedig testvérrel.

Egykeként évek alatt megtanulja az ember hogyan érezze jól magát egyedül.

Én egyke vagyok és mindig nagyon hiányzott egy tesó. Most 37 vagyok, de még mindig úgy gondolom, hogy jobb lenne ha lenne testvérem.

Mivel a szüleim korán meghaltak, 20 éves koromra árva lettem, 23 éves koromra már nagyszülőm se maradt, ezért totál egyedül vagyok a világban. Most már van saját családom, de konkrétan egyéb rokonaim nincsenek.

Anyukámnak sem volt testvére (!), tehát még egy nagynéni vagy nagybácsi sincs, és mivel a szüleim elváltak, apukám testvéreivel meg nem tartottuk a kapcsolatot (azóta már ők is elhunytak, mert ők meg idősebbek is voltak)

Szóval ha lenne testvérem legalább 1 ember lenne akire számíthatok, akit felhívhatok stb. Normális, szeretetteljes nevelés mellett én nem gondolom, hogy a testvérek utálnák egymást, legalábbis nem ebből kell kiindulni hogy ez lesz.