Más is van aki néha kiborul a gyerekneveléstől, otthonléttől?
Szerintem minden anya, aki azt mondja nem, az hazudik.
Én 5 évet voltam itthon, 2 gyereket szültem egymás után. Amikor vissza akartam menni, nem vettek vissza, viszont kaptam végkielégítést. Egy hétig bőgtem. Anyám nem értette, azt mondta pénzed van, örülj, hogy itthon lehetsz. Hát, én nem örültem. Bölcsibe nem mehetett a kicsi, mert kellett vinni munkáltatói igazolást.
Nem akarlak elkeseríteni, de jön a tél, még rosszabb lesz. Már abból a szempontból, hogy sötét van, hideg van, nem lehet kimozdulni. De azért csak mehet majd oviba is néha.
Az én fiam még csak 2 lesz a napokban, de nagyon ki tudok akadni. Nyilván többösszetevős a dolog, talán én sem vagyok elég alázatos, talán nem vagyok igazi anyatípus, emellett folyton egyedül vagyok vele és jó nehéz természet az első perctől kezdve.
Imádom őt, de nagyon tud hiányozni a korábbi énem, nem a korabbi életem, csak az a nő, aki szülés előtt voltam. Nem tudom mennyire érzékelhető így írásban a különbség. Iszonyú nehéz mellette bármit is megcsinálni mert 3 percet nem bír eljátszani egyedül. És belehasít a lelkemben amikor látom, hogy mások kisbabával kávéznak egy étterem teraszán. Na nem azért mert tőlük sajnálom, hanem mert én ezt sosem tudtam megtenni. Mert eleve a babakocsit utálta, ha néha el is fogadta akkor is csak addig volt jó, míg meg nem álltam. Ugyanez a hurci is, azt imádta csak ne álljak meg közben. Agyilag zokni vagyok az egész napos dedózástól, és sokszor már a könnyeimet nyelve ismétlem meg azt amit aznap már 50x igényelt, legyen az gyerekdal, mondóka vagy bármi ami a könyökömön jön ki.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!