Van itt, aki kereszténynek neveli a gyerekét? Milyen nehézségekbe ütköztök?

Én egyházi iskolába jártam. Ahogy elkerültünk, több lett az ateista, és aki nem hiszik semmiben, mint aki vallásos maradt.

Vagyis pontosítok: senki nem maradt vallásos.

Egy nehézség a családból:

anyósom, nagyon intelligens, cuki, kedves nő, nem elvakultan vallásos de sokat jelent neki. Férjem finoman szólva is ateista (én sem vagyok keresztény de ez más kérdés).

Nos mesélte egyszer a férjem mikor bevallotta az anyjának (bk 20-22 évesen) hogy semmi érdeklődése nincs benne, nem áll hozzá közel, nem akar benne részt venni, akkor annyira nagy port kavart ez hogy utólag is megdöbbentett.

Mint kiderült, évekig tartó nagyon komoly mosoly- és beszédszünet volt köztük ami igazán csak akkor kezdett helyrejönni, amikor mi ketten összejöttünk, kb 8 évvel később (pedig, mondom, én se vagyok keresztény, de anyósommal a többi, "világi" értékrendünk egyezik nagyon), azóta megint van családi béke.

Ez egyébként nem is a "begyöpösödött Magyarországon" történt hanem Ny-Európában, egy kálvinista hitű országban. Külön pikantéria hogy ott az egyházi nyilvántartás alap, és férjem kivettette magát az egyházi nyilvántartásból, annyira távol állt tőle a dolog, ez is megviselte anyósomat.

Summa-summarum: most azt írod hogy szeretni fogod őket, de nagyon könnyen meglehet, hogy mély sebeket fog hagyni benned, ha ők nem hisznek, esetleg ha tiniként majd jól odamondanak hogy megbántsanak (ami vallás nélkül is így szokott lenni).

Ilyenkor légy nyílt és elfogadó feléjük, szeresd őket úgy ahogy vannak, és, ami a legfontosabb és a legnehezebb lesz: bizony ha ez bekövetkezik, engedd el az elvárásod, hogy ők is higgyenek. Enélkül nem fog menni, s csak sebeket szereztek mindannyian.

Most könnyen írod, hogy "elfogadod", de évek múltán, ha benne vagy egy ilyen szituban személyesen, szerintem sokkal keményebb lesz.

Kedves 17#! Vallással és dogmákkal soha egy percig nem foglalkoztam, távol áll tőlem. Ellenben élő hitem van, és boldog életem. A kiközösítést meg csak azért említettem, mert valaki itt azzal érvelt, hogy egy gyereket majd a hite miatt fognak kiközösíteni. Hát én pont az ellenkezőjét látom: a keresztény családból való gyerekek sokkal népszerűbbek, barátságosabbak és jobban is kezelik a konfliktusokat. Felnőttként is ez a jellemző, nem a károgás, panaszkodás, kritizálás. Sajnos én otthon csak erre láttam példát. De szerencsére ebből is van kiút, és én a hívő élet mellett döntöttem.

13# voltam