Van itt, aki kereszténynek neveli a gyerekét? Milyen nehézségekbe ütköztök?

"Ki hogy ítéli meg, de ez a világ már nem támogatja az erősen vallásos embereket, kalkuláld bele hogy a gyerekeket a társaik kiközösítik, utálni fogják az iskolát és ez egyenes út ahhoz, hogy az egyházat/vallást is."

Sokan erősen vallásosak a mai napig. De sokakról nem is tudod, mert nem akarnak megtéríteni.

Nekem középiskolában a legjobb barátnőm hívő. Nagyon sokat beszélgettünk a vallásról, mert érdekelt. De én msi napig nem tértem meg. Most már eltávolodtunk egymástól, de az élet hozta így, nem a vallás miatt.

Ovis anyukákkal beszéltük a suli választást és akadnak olyanok, akik vallásos suliba iratják a gyerekeiket. Mint kiderült páran hétvégente templomba is járnak.

Egyik sincs kiközösítve, szerintem a gyerekeket méginkább nem érdekli, hogy ki miben hisz.

Szerintem nagyon téves út vallasosnak nevelni bárkit is. Nem lennék a helyükben, felesleges megpróbáltatasoknak teszed ki őket.

Majd ők vallásosak lesznek, ha akarnak.

Nekem is volt olyan barátnőm, akit hívőnek neveltek, aztán felnőtt fejjel belátta, hogy kb. szektaban nevelkedett és elhagyta az egészet, k*va jól érzi magát, boldog.

Istennel pedig olyan kapcsolata van, amit nem bele neveltek.

De nem O az egyetlen példa, amit tudnék írni..

Szerintem, amíg a vallásos nevelés nem megy át bigottságba és prüdériába, nem lesz baj, nem "károsodnak" a gyerekek.

Egyik bárátnőm is keresztény nevelést kapott, sajnos a "nincs szex házasság" előtt részt is beleégették. (persze lehet mindehez hozzáadódik, hogy nem igen beszéltek erről a témáról.) 24 évesen veszítette el a szüzességét a barátjával, akivel már egy éve járt. Ezzel nincs is gond, de "lelki trauma" volt neki, hogy házasság nélkül tette ezt.

Ovira nem emlékszem, ált.iskolában jártunk hittanra és templomba, semmilyen károm nem származott belőle. Egyházi gimibe jártam, szerettem. A barátaim nagy része vallásos nevelésben részesültek és senkinek sem lett baja tőle, senki nem közösítette ki őket.

Velem így utáltatták meg az egészet. 2 éves koromtól MINDEN vasárnap mentünk templomba, ráadásul szűk fehér ingbe. Brrr még most is kiráz a hideg.

Nekem is van már gyerekem, megkereszteltük és karácsonykor elmegyünk templomba (imádja a dekorációt) de az biztos hogy semmi féle vallásra nem fogom kényszeríteni. Persze ha Ő majd szeretne, akkor vele tartunk de ennyi.

Egyik legjobb barátnőm hit gyülis, szóval elég "fanatikus", a gyerekeiket is annak nevelik értelemszerűen, de egyelőre semmi komolyabb nehézségük nincs. Mi nem vagyunk vallásosak, de így is nagyon szeretjük egymást, a fiaink szuperül kijönnek egymással, szeretem, ha együtt játszanak.

Ők direkt nem küldték a gyerekeiket a gyülis iskolába (barátnőm oda járt, azt mondta, kizárt, hogy a gyerekeit kitegye ennek), imádkoznak, meg járnak istentiszteletre (most a covid miatt nincs, de amúgy), a gyerekek ebbe nőttek bele, számukra ez a természetes. Az egyetlen, ami nekem tényleg fura, hogy nem engednek semmi olyan mesét, amiben varázsló, boszorkány, ilyesmi van, bár a Jégvarázs jöhet, és a barátnőm azt mondta, ha majd nagyon el akarják olvasni a Harry Pottert azt sem fogja megtiltani, de együtt olvassa majd velük, és megbeszélik. Mondjuk ezt a gyüliben inkább nem hirdeti.

A gyerekek teljesen átlagosak, normálisak, meg nem mondanád róluk, hogy Németh Sándor prédikációin kénytelenek felnőni.