Én teszem tönkre a gyerek kapcsolatát az anyjával?

Hagyd a nőt, ne foglalkozz vele. Támogasd továbbra is a gyereket, ugyanúgy mint eddig!

Szép tőled nagyon, hogy így szereted. 🙂

Nekem is van egy nevelt fiam, a páromé.

De az anyja itt sem normális, mi neveljük a gyereket.

Szóval mikor egyszer kiborult, mert egyedül nevelte a kisbabát és már nem bírta, ahelyett, hogy megdicsérnétek, hogy normális megoldás, nem ütlegelés meg kiabálás mellett döntött, hanem az apjára bízta rövid ideig a közös gyereket, leszólod, hogy eldobta. NEM! Annak a babának pont annyit kellett volna az apánál is lennie, mint az anyánál! Jó hogy besokallt, ti meg ketten voltatok vele! Az is beszédes, hogy téged írt előre, apuka nem virít apa fronton? Neki kellene elöl állnia, ha te állsz ott, akkor túl sokat vagy apuka barátnőjeként a gyerekkel, gondolom szegény fáradt dolgozó apukáról éveken át átvetted a gyermeke körüli teendők nagy részét..

Megnéztem volna apa fejét, ha neki kellene ketten lennie 0-24ben az üvöltő gyerekkel.. De nem lett volna ilyen, mert egyből lepasszolja vagy neked, vagy nagyinak, nem csoda, hogy ő áll a harmadik helyen, apa mindenhova rakja a gyereket, csak neki ne kelljen túl sokat vele lennie.

Szerintem ez a sztori ki van fordítva, én is rettenet mérges lennék, ha a gyerekem az apjához menne, helyette meg apa barátnője játszana, etetné, fürdetné, vagy a nagyinál kötne ki, aki szintén apa helyett eteti, fürdeti, játszik vele, olvas neki..

Már tök mindegy, mert 9 éves, az elején kellett volna mindenkinek észbekapnia és apát meghagyni szülőszerepben, anyát meghagyni szülőszerepben, neked apa barátnője és kedves néni szerepben, nagyinak meg nagyi szerepben maradnia..

Egyébként lányom barátnője nemrég mondta a lányomnak, hogy őt szereti a világon a legjobban, mindenkinél jobban aztán mondta, hogy engem is.. Nem is csoda, mert a szüleinél heti 3xfél napot van, 2 nagyinál két két napot, plusz pár délutánt, és bármelyik nap van, az én gyerekem fixen játszik és foglalkozik vele(én is, mert a felügyelet kell) a többiek meg csinálják a saját dolgukat és csak ott a gyerek. Na meg az én gyerekemmel játszanak, beszélgetnek, nekem is kell, hogy ne legyen veszekedés, a felnőttek meg tanulni kell, nagyik nem vevők a játékra, meg postára kell menni, meg vásárolni menni, én meg naponta pár órát eljátszom vele meg a gyerekemmel, mert akkor épp nincs más dolgom.

Ha nekem kellene suliba rávennem, kaját csinálnom, ha nem csak naponta pár órát "bosszantana" a kérdéseivel, játékaival, ellenkezésekkel, sokkal kevésbé lenne hozzá idegem, kevesebbet játszanék vele, kevesebbet lennék kedves, máris nem kedvelne annyira. Ha velünk lakna, a gyerekemnek minden pillanatban osztoznia kellene vele, sosem lehetne egyedül, feleennyire sem lenne lelkes a találkozásoktól és odalenne a nagy barátság.

Aki a hétköznapokat csinálja huzamosabb ideig, azt fogja kevésbé kedvelni. A gyerekem napi szinten mondja, hogy utál engem. Felvenni a ruhát-utál, megkóstolni az ételt-utál, nem csoki van-utál, nem a kedvencét főztem-utál, csak 6 órát játszóházaztunk-utál..én tartatom be vele a szabályokat minden fontos nap minden percében, naná, hogy nem lelkes, meg még kicsi és hevesek az érzései, rosszul is fogalmaz, mert ilyenkor nem utál valóban, hanem haragszik, csalódott, frusztrált, de nem tudja hirtelen máshogy kifejezni magát.

Na mindegy, szóval érthető, hogy anyuka akié az összes hétköznap, kevésbé népszerű nála, mint a hétvégi játszós néni meg a programozós apuka, de ha választani kellene kihez fusson ha elvágta az ujját biztosan az anyjához szaladna.

Lépj hátrébb a gyerek életéből(már korábban kellett volna a kedves néni szerepben maradni)

Utolsó válaszoló, hát nem csoda, ha téged utál a gyereked. Az az igazi megmondom típus vagy.

Kérdező, ne lépj hátra a gyerek életéből, te csak mindent csinálj úgy, mint eddig. Ebben a történetben te vagy a legnormalisabb.

Oké, akkor normális, ha apa barátnője cukiskodik más gyerekével heti pár napot, az anyja ellen beszél és nem zavarja, hogy a gyerek jobban szereti őt, mint a saját apját...

Pedig nem, a kérdező mindenki anyja a történetben, aki felmenti apukát a szülői szerepből, helyette foglalkozik más gyerekével és a valódi szülőt aki a valódi terheket cipeli pedig lekezeli.

Az a normális, ha ilyenen egy anya kiakad! Az a normális, ha változtatni próbál! Kérdező mennyit mondod te annak a gyereknek, hogy az anyja és az apja szereti a vilàgon a legjobban őt, mindenkinél jobban? Mennyi tippet adsz neki, hogy az ő kapcsolatuk javuljon ahelyett, hogy te helyettük kezdesz kapcsolatot építeni a párod gyerekével pótszülőként??

Az, hogy nem úgy kezeled, mint a saját gyereked lenne a normális.. Teljesen el van látva két anyával, apjával hétvégén sem nagyon van. Ha te nem lennél, az anyjához próbálna meg kötődni és vele is sikerülne akkor is, ha néha rideg, vagy elutasító, senkinek sincs folyton kedve cukiskodni és mosolyogni.. Engem meg a többi anyát is kiakasztja néha a gyereke és olyankor nem mosolygunk és nem is muszáj! Minket azért és téged azért nem, mert te nem vele vagy minden nap és nem neked kell rávenned ilyen dolgokra. Igazából a gumicukros példán látszik mennyire letojod a valódi anyját és mennyire hatalmas alak akarsz lenni te a gyerek életében, hogy ellentmondasz, mit ehet és mit nem.. Én nem viszem ahhoz a rokonhoz a gyereket, aki nem tartja be az én szabályaimat a gyerekkel való bánásmódban, ezért pl a rokonság egyik felét évente egyszer látja csak, mert nem hajlandóak úgy bánni a gyerekemmel, ahogy én mondom. Nálunk nem evésben van, de evésben is volt, a gyerek kólát kapott(7hónaposan) pont egy olyan felfogású embertől, mint te, aki felülbírálta az anyját, aki azt hiszi az ő szabályi és bánásmódja jobb. Azóta nem volt a gyerekemmel kettesben.

Én sem ölelem meg mindig, mert nekem sincs kedvem mindig. Ilyenkor elvonulok, hogy külön legyünk, és lehiggadjak kicsit, annyira haragszom. Volt olyan, hogy elvittem moziba, játszóházba, mekibe, végig aktívan játszottunk, aztán elmentem pisilni és hozzámvágta, hogy rossz anya vagyok, amiért nem foglalkozok vele. Nem hogy megölelni nem volt kedvem, de nagyon szívesen megütöttem volna, nyilván nem tettem, hanem elmentem lehiggadni. Ha otthon lett volna, vagy a szobájába küldöm be(mint az anya a házba), vagy én megyek és mondom hogy egyedül akarok lenni vele.

Azért függ tőled, mert te alakítottad így! Mert te élvezed, hogy fontos vagy az életében, az akarsz lenni, azért viszed mindenhova, ezeket az anyasági érzéseket vissza kellett volna már az elején fogni. Már csak módjával szabad, nem egyik napról a másikra..

Hagyományos szerepben nincsenek apák érzelmileg közel a gyerekeikhez, apa egy távoli személy, aki dolgozik, akivel nem beszélgetünk és akinek muszáj betartani a szabályait.. Ha a háztartás nem tölti ki az életed, barátokkal vagy saját gyerekkel kellett volna pótolni az űrt, nem összezavarni anyáskodással egy gyereket, mert nem te vagy az anyja. Ha szétmentek, semmilyen alapon nem igényelhetsz a gyerekhez láthatást, te pótolható személy vagy jogilag a gyerek életében, és annak kéne maradnod érzelmileg is a GYEREK ÉRDEKÉBEN!