Normális dolog ennyit mesélni egy kisgyereknek a halott anyjáról?

10 éves korunk óta a legjobb barátnők voltunk, nem telt el hét hogy ne találkoztunk volna. Az én gyerekeim a fiával egy oviba jártak, így hazahoztuk egymás gyerekeit, együtt mentünk játszótérre, vacsorázni, vásárolni, hétvgékét, ünnepeket töltöttünk együtt, rengeteget voltunk együtt.

Amikor azonban elment, onnantól a mama, az apuka nem hozta hozzánk a fiát. Aztán egyszer csak felhívtak, hogy nagyon akar hozzánk jönni, mondtam persze. Nem régen azt is megpróbáltuk, hogy akkor nálunk alszik. Amikor elmentem érte, előhozta az anyja kedvenc napszemüvegét és azt mondta vegyem fel, meg hogy ő hozni akarja. Nálunk újra mondta hogy vegyem fel és játszuk azt, hogy én ő vagyok. Éjszaka egyszer felsírt, hogy az anyját akarja, félálomban volt, de mondtam neki, hogy nem tudom idehívni, én vagyok itt hogy vele aludjak. Reggel meg azt mondta, hogy csináljak úgy mintha felhívnám az anyját, aztán játszuk azt, hogy várjuk őt. De elég sokat beszél róla, hogy te tudod úgy csinálni mint anya? Anya így mondja..., stb...

Csak felmerült bennem, hogy nem lehet-e erre hatással annak, hogy sokat beszélnek neki az anyjáról. Lehet kicsit várni kellene és amikor már ennyire nem éles a fájdalom és megszokta a hiányát, és felfogta, hogy nem jön vissza, akkor többet beszélni. Vagy nem tudom...