Halott házikedvenc (madár) élettelen testét engednéd látni az 5 éves gyerekednek?
Még nem mertem megnézni, lehet, hogy nem élte túl az éjszakát...
Pár percet még várok.
Jó az, ha látja a testét, vagy inkább maradjon ez még nagyon távoli dolog neki, és képzeljen el valami egészen mást róla?
Eltemetni el fogjuk a kertben.
5 évesen már szoktak szembesülni a halalllal
Elmúlással...
Az utcán is lát döglött galambot, de az nem a háziállata akit szeret!!! Jézusom, ekkora baromságot! Ennyi erővel tenis látsz filmekben halott embert, akkor végülis nem para, ha a nagyit látod holtan, nagy kaland más is halt már meg.
Ostoba.
Szerintem el lehet mondani, hogy meghalt temessétek el, nyugodtan megtanulhatja a halál fogalmát, de miért kéne megnéznie? Még az én felnőtt lelkemnek is megterhelő holtan látni a kisállatot amit szerettem, hát még egy kisgyereknek..
Egy elpusztult madár szerintem messze nem ugyanaz a kategória, mint a kutya/macska.
vagy lehet, csak nekem vannak "extra" madaras ismerőseim, de egyiknél sem olyan jellegű kedvenc, hogy órákat simogatja, gyömöszöli, játszik vele, stb.
Kb mintha a kedvenc aranyhal pusztult volna el, azt sem dugdosnám előle.
Nálunk sáskák vannak. Játszik velük, mászkálnak rajta, simogatja, stb. Amikor elpusztult, odajött megszemlélte, kicsit átmozgatta a lábait (biztos nem él-e), aztán közösen kidobtuk. Oké, ha hörcsög lett volna, nyilván temetjük, így csak simán kuka lett.
Nálunk a kutya által szétcincált sünt is látta a fiam (sajnos).
Nem lettek rémálmai. Nyilván az nem házikedvenc volt, ergo érzelmek nélkül viszonyult az esethez.
Ha a kutyánk hal majd meg, aki születése óta vele van (10 a kutya, és 6 a fiam), őt is láthatja majd, elbúcsúzhat tőle.
Ez az élet része. Tudja, mi az a halál.
3 évesen beszélgettünk róla sokat (akkor halt meg a szomszéd bácsi).
Mi neveltük, látta felnőni, simogatni is hagyta magát, követett minket, játszottunk vele, kézből etettük, okos kacsa volt.
Hàlistennek túlélte az éjszakàt, de nem javult az állapota, segíteni nem tud rajta a doki, úgyhogy kivárunk.
Ha meghal, természetes, hogy eltemetjük és ott a gyerek, hisz a gyászban neki is segíthet, már tegnap este elköszöntünk tőle, viszont nem tudom, hogy az elképzelt halálélménye és a valóság milyen hatással lenne rá.
Ha jól tudom, ezért hallgathatnak olyan mesét, amiben a boszorkány megég a kemencében, de nem nézhetnek olyan filmet, amiben valóságosan ég el valaki, a fantáziájuk a szintjükre torzítja a valóságot..
Sosem látott halott állatot( eltereltem a figyelmét, ha észrevettem a halott macskát és átmentünk az út túloldalára), az állatkertben is kiakadt, mikor a halott egerekkel, halakkal etették a baglyot.
Nálunk nem mindennapos a halál, senkije sem halt még meg, még halott csigához sem volt szerencséje( sőt átrakjuk az út túloldalára, nehogy rálépjen valaki) nem hogy házikedvenchez.
Talán ezért is érzem, hogy itt az ideje kihasználni ezt a “lehetőséget”, vagy tartok tőle, hogy azt hiszi visszajön, vagy valami rémeset képzel el..
Szúnyogot természetesen lecsapunk, legyeket is, az egyáltalán nem viseli meg.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!