Normális dolog ennyit mesélni egy kisgyereknek a halott anyjáról?
Figyelt kérdés
Borzalmas, de a legjobb barátnőm meghalt 4 hónapja. A gyereke 6 éves.
Leginkább a volt férje (elváltak), a szülei és a húga borult ki. Pont ők, akik a fiát gondozzák azóta.
Először teljesen összezuhantak, majd egyre többet kezdtek el arról beszélni, hogy a gyerekkel meg fogják ismertetni az anyját, nem fogja elfelejteni, életben tartják.
Ezt nem úgy kell elkepzelni, hogy leültetik a gyereket és akkor kötelező. De nagyon sokat beszélnek róla, megjegyzéseket tesznek. Videókat, képeket nézegetnek róla, imádkoznak érte, temetőbe sokat mennek stb.
Ez normális? Jó vagy rossz? Megértitek a családot vagy ez a saját gyógyulásukat szolgálja?
2020. szept. 2. 15:11
1/11 anonim 
válasza:
válasza:Én, nem látok benne semmi rosszat. A kérdés, hogy a kislány mennyire fogta fel az egészet.
Részvétem a családnak!
2/11 anonim válasza:
válasza:Teljesen normális amit csinálnak, mindenki máshogy dolgozza fel a gyászt és a gyereknek biztos jót tesz, hogy nem kell semmilyen érzést magába fojtva szenvednie.4 hónapja halt meg, mit gondolsz másnap már vissza kellett volna térniük a normál kerékvágásba és szót se ejteni a dologról???:D
4/11 anonim válasza:
válasza:Teljesen normalis, sot, szimpatikus is. En ha nagyobb lennek nagyon halas lennek, hogy nem hagytak, hogy edesanyam emleke feledesbe meruljon es nagyon orulnek neki, ha tudnam milyen volt, mit szeretett stb.
5/11 anonim válasza:
válasza:A gyereknek is könnyebb feldolgozni a történteket, ha beszélhet róla, hallja a történeteket, stb. Bármilyen korban is vagy, anyukád elvesztése mindig hatalmas trauma lesz, ő meg még ráadásul nagyon pici is, szüksége van segítségre a gyászhoz, és ennél jobb módszer nincs is rá.
6/11 anonim válasza:
válasza:Ez lenne a normális. Attól, mert valaki meghalt, szabad róla beszélni. Szerinted nem??
7/11 anonim válasza:
válasza:Én nagyon örültem volna, ha többet mesélnek nekem édesapámról. 3 éves voltam, amikor meghalt, és még most is fáj, hogy csak nagyon keveset tudok róla. Szerencsére maradtak fenn fotók, filmfelvételek, sőt a templomi esküvőjük hangfelvétele is. De ezt is már csak bőven felnőtt koromban tudtam meg. Nagyon rossz volt úgy felnőni, hogy ha bárki kérdezett az édesapámról, csak annyit tudtam válaszolni, hogy meghalt, amikor kicsi voltam. 53 évesen is fáj.
8/11 anonim válasza:
válasza:Attól függ. Azért nyomasztani sem kell a gyereket vele és saját gyászukkal terhelni. Amennyiben az elvesztés feldolgozásában segítik, az oké. De keseregni és lelki szemetesládának használni nagyon nem oké.
9/11 anonim válasza:
válasza:Én már most sokat mesélek a születendő kislányomnak az elhunyt bátyusairól és a nagypapájáról...és ha megszületik majd akkor is fogok képeket, videókat mutatni neki. Szeretném, hogy tudjon majd róluk...bár biztos vagyok benne, hogy ők küldték nekem vigasztalásként, hogy enyhüljön a gyász amit miattuk érzek.
10/11 anonim válasza:
válasza:Teljesen normális, ha az ő szintjén el van magyarázva neki, hogy anya sajnos már nem jön vissza. Meg fogja érteni, a gyerekek sokkal több mindent felfognak, mint azt az ember hinné. Ha titkolóznak előle, az később csak bizalmatlanságot és még több fájdalmat szül. Jobb, ha előbb túlesik a fájdalmon.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!