Kinek mikor nőtte ki a hisztit, sikítást, ordírást, csapkodást a gyereke?

ettől én is kivoltam.

aztán mivel kísérletező hajlam vagyok elkezdtem kipróbálni több féle dolgot erre.

ami 99% bejön az enyémnél hasonló szituban.

1.a terelés.

mikor már látom hogy ebből kirobbanó hiszti lehet megelőzöm.

pl milyen szinű a pólóm?

és milyen színű a tiéd?

ha erre válaszol,sikerül bevonni,akkor lehet tovább vinni.

2.ölbe veszem.

-kérdezhetek valamit?

-grrr,grrr igen...

-amikor olyan vagy mint most,az rossz érzés?

-grrr igen.

-és megmutatod apának,hogy hol rossz ilyenkor?mondjuk itt?-és megcsikizem a hasát,vagy itt?-az oldalát csikizem-

-apa éhes,fület kér-harapom a fülét és már nevet kacag.

amúgy a lényeg talán az,hogy ne legyen visszaigazolva az neki,hogy maximális figyelem a jutalma a terrorkodásnak.

mert ahogy én tapasztaltam akkor durvulnak el ennyire szélsőségesen,ha küzdeni kell neki a figyelemért.

aztán mikor összerakja a kis fejében azt,hogy ha ilyen,akkor minden körülötte forog,akkor ott új alapokra kell helyezni az egész játszmát.

aztán van még nálunk a káromkodás....

ha nem az van amit ő akar,akkor trágár.

mondjuk utcán vagyunk.

ilyenkor megállok és a nélkül hogy ránéznék vagy hozzászólnék leülök egy padra.

ő áll 5-6 méterre és dúl ful.

várok 2-3 percet semmi.

felállok és elindulok,jön lemaradva.

aztán megállok és leguggolok,megvárom.

odajön mellém.

-mondani kellene valamit!-

-bocsánat apa...-

-miért kérsz bocsánatot?

-mert csúnyán beszéltem.

kap egy puszit és a nélkül hogy ránéznék tartom a kezem,amit azonnal megfog és iparkodva jön.

tehát megkapta a figyelmet,de nem úgy ahogy ő akarta és a végén pozitív visszaigazolást kapott a belátása.

5 éves.