Meddig lehet az ember türelmes a hároméves gyerekével, ha az mindenre szinte csak puffogással, csapkodással, vinnyogásról, bömbölésről reagál?

Én is erre gondolok, mint az első válaszoló, vagyis több minőségi figyelemre. Nem csak felületesen vele lenni, hanem csakis rá figyelni, ölelgetni, szeretgetni, dicsérni stb. Ennek hiányából szokott eredni ez a viselkedés, csak a szülők ezt nem szokták elismerni, mert hogy ők foglalkoznak a gyerekkel. És nem is mondja senki, hogy nem, csak nem abban a minőségben, ahogy a gyereknek szüksége lenne rá. Olvass a szeretetnyelvekről, neten is találsz róla sok mindent.

A felesleges korlátok is ellenkezésre késztetik a gyerekeket, vagyis mikor a szülő lényegében fölötte áll és mindent irányít, ezt ne csináld, ne így, ezt nem így kell, azt meg kell enned, olyat nem ehetsz stb. Persze kellenek a korlátok, de csak ha szükséges, tehát van, mikor békén kell hagyni a gyereket, hadd bontakozzon ki.