Ha az 5 éves kisfiad azt mondaná, hogy derékig meg akarja növeszteni a haját, akkor mit tennél? Hagynád, vagy lebeszélnéd róla?

"Azért mert nem én fogom viselni, hanem a gyerek. És szerintem hagyni kell őket kibontakozni."

Ja, akkor ahogy előttem írnák, hagyom tetoválást is csináltatni, mert azt is ő fogja viselni. Meg pálinkázni is, mert ő fog berúgni, nem én. Ugyan már. Azt a derékig érő hajat egy 5 éves gyerek nem tudja kezelni, ergo nekem kéne. Innentől szerintem van beleszólásom. Plusz lehet hagyni őket kibontakozni hülyeségek nélkül is. Gyerekként meg voltam őrülve, hogy gördeszkát akarok (elég fiús lány voltam). Mivel akkoriban az utcánk még le sem volt betonozva, hanem gidres-gödrös sóderes volt, nyilván 0 értelme lett volna, így nem is kaptam. Akkor nyüszögtem, de később beláttam, hogy igazuk volt a szüleimnek, és nem lettem ettől lelki sérült...

Bakker, azért vagyunk felnőttek, hogy igenis legyenek olyan dolgok, amiket jobban tudunk, mint egy 5 éves. Szép is lenne, ha nem állítanánk fel korlátokat. És ez rohadtul nem kell, hogy egyenlő legyen azzal, hogy elnyomjuk őket.

Még mindig emlékszel a gördeszkára és a vágyra, ami benned élt. Limpár Imre mondta egyszer, hogy igenis vegye meg a felnőtt a legóvárat, ha vágyott rá gyerekkorában, hogy valami a világban a helyére kerüljön. Sír a szívem a kislányért, aki deszkázni akart, és megértem, hogy elfojtod, meg racionalizálod, hogy így volt helyes, de majd egyszer talán lesz bátorságod újra érezni a vágyat és igenis megsiratni, hogy akkor az a kislány nem kapta meg, amire vágyott!

A szüleid jól betanították, hogy te is ilyen legyél a tiéddel, kár. Örökíted tovább. Korlátokat állítani egy dolog, és egy másik eldönteni, mire lehet vágyni és mire nem.

Hogyan tanítod meg a gyereknek a tettei és döntései következményeit, ha te döntöd el helyette, hogy mit lehet és mit nem?

Szerintem a határ ott van, hogy maradandóan károsítja-e a döntés vagy sem. Ha igen, közbelépek, ha nem, akkor hagyom elesni, hibázni és levonni a következtetést ebből.

A hosszú haj lényegtelen. A gördeszka is az. A tetkó maradandó, ott kivárnék kb. 2 évet, hogy akkor is akarja-e, ha igen, akkor azt is megengedem.

Mert az ő élete, az ő döntése és nem azért vagyok ott, hogy felülbíráljam, hanem azért, hogy megvédjem a bajtól. De nem attól, hogy hibákat kövessen el!

Tetko egy gyereknek? Hat te nem vagy komplett, bocs. :D

En is akartam kkiskamaszkent, evekig, de szerencsere a szuleim nem engedtek. Hala a jo egnek meg az eszuknek! :D

Emiatt a gondolkodás miatt érzik a mai fiatal felnőttek úgy, hogy nincsenek korlátok, ugyanakkor sírnak érte, mert nincs egyszerűen egy biztos pont, amiből kiindulhatnának mert minden rájuk lett hagyva.

Ez a biztos pont lenne a szülői háttér, de most arra hánynak minden követ, aki a gyerekének keretet és szabályokat ad, mert a gyereknek szabadság kell. A gördeszkás eset pszichológiai magyarázata, hogy a hozzászóló a mai napig sír a gördeszkáért, az meg röhejes. Nem vagyunk szpesölsznóflékek, nem tehetünk meg bármit szabadon, a döntéseknek következménye van. Ez az egyik legfontosabb tudás, amit egy gyereknek át kell adni, és az, hogy nem engedsz meg mindent, amit ő akar ennek része. Nem is folytatom, messzire vezet és ezen az oldalon sajnos úgyse lehet ilyet megvitatni, mert a többség beáll az egyik oldalra és dobálja a mínuszokat érvek nélkül, úgyhogy köszönöm, hogy megoszthattam a véleményem.

"Sír a szívem a kislányért, aki deszkázni akart, és megértem, hogy elfojtod, meg racionalizálod, hogy így volt helyes, de majd egyszer talán lesz bátorságod újra érezni a vágyat és igenis megsiratni, hogy akkor az a kislány nem kapta meg, amire vágyott!"

De ha egyszer nem tudott volna az a "szegény" kislány hol deszkázni??? Mindent leszűrtél, csak a lényeget nem. És persze, elmékszem rá, mivel a memóriám megfelelően műkődik, de ettől még nem fojtok el semmit. Akkor gyerek voltam, most meg felnőtt vagyok. A szüleimre pedig egész életemben számíthattam, számíthatok mindenben. Ahogy rám is az én gyerekeim. Ettől még nem fogok nekik válogatás és racionalizálás nélkül, korlátok nélkül, kompromisszum nélkül megengedni/megvenni mindent, amit éppen a perc hevében kitalálnak. Mert ez nettó fszság. Egy gyerek nem gondolkodik hosszú távon és logikusan, hanem éppen valamit kitalál, és akkor az kell. Ha szerinted így kellene csinálni, akkor a probléma veled van, ne haragudj.