Gyerek mellett hogy oldják meg a dolgokat ?

Akinél patika rend van, meg időre több fogásos étkezés egyszerre, az a gyereket vagy "elhanyagolja", vagy rendszeresen leadja pl. nagyszülőknek. Az elhanyagolja alatt nem azt kell érteni, hogy teljesen tojik a fejére, meg szutykosan hagyja mászkálni, de mindenkinél más a standard, amit elegendő gondoskodásnak tart. Pl. van ismerősöm, akinél a fő gondoskodás az, hogy a gyerek meg legyen etetve, legyen ruhája, legyel elvive orvoshoz, ha beteg. És ennyi. Exitra idő a lelkére, beszélgetésre, közös programra, játékra, a képességei fejlesztésére, ha szükséges tanulásra stb. nincs és szerinte nem is kell. Na én meg nem így gondolom. Nálunk kosz nincs, de kupi van, sokszor nagy is. És többször megyünk el lenni valahova, vagy rendelünk kaját. Hozzánk, ha valaki beállít, az úgy járt, hogy látja a kupit, és nincs semmi, amivel megkínálhatom. Vannak ismerőseim, akikhez bármikor megy az ember, a ház és kert(!) tökéletes, mindig sütit is rak ki a vendég elé meg ilyenek. De a gyerekei szinte egész hétévén a nagyszülőknél vannak, meg még hétköznap délután is sokszor. Hát úgy könnyű.

+ A régi világban, ahogy egy átlagos asszony a gyerekét nevelte azért ma szinte elveszik a gyereket. Ma már pl. nem lehet a gyereket csatangolni hagyni erre-arra, pont nem rég beszéltük egy rokonnal, hogy a lépcsőházuk előtt kis utcában, ahol gyakorlatilag azok járnak csak, aki a tömbben laknak és jönnek-mennek, parkolnak nagyobb a forgalom, mint amilyen forgalom anno, mikor odaköltöztek és a tér másik oldalán futó négy(!) sávos úton volt. Anno a család is jobban egy csomóban lakott, természetes volt, hogy hol itt, hol ott van a gyerek, mikor ki ér rá, a nagyszülőknél főleg sokat voltak, rengetegen voltak "leszázalékolva", korkedvezménnyel nyugdíjba menve stb. stb. már viszonylag fiatalon, így hiába nem hatvan évesen lett unokájuk, volt ki otthon legyen, és vigyázzon rá. Sőt, pont ezért, még a dédik is éltek a korai gyerekek miatt, tehát valaki mindig volt, akinél vagy elhányódott a gyerek, vagy lehetett tőle hozni ebédet. Cuccuk se volt ennyi az embereknek, igaz, hogy nem voltak ilyen extra háztartási gépek, de nem is volt ennyi dolog, amit rendbe kellett vele tartani. Egy átlagos házra, ha visszagondolsz a gyerekkorodból, hát ma egy szobában több a motyó kb. mint az egészben akkor.

Hozzatennem hogy engem nyarakra lepasszoltak a nagymamakhoz a tesommal es nem tarsasoztunk am a szobaban, hanem kicsaptak az udvarra, kertbe, utra bringazni (zsakutca volt, utolso haz). Mi tarsashazban lakunk kert es terasz nelkul, nagymamak dolgoznak, messze is vannak, nyaron sem unokaznak, ha futtatom a gyerekeket az a gyakorlatban azt jelenti h en is kint vagyok veluk a jatszoteren, tehat vagy ok szelloznek es akkor nincs fozes, takaritas abban az idoben, vagy halad a haztartas, cserebe a szobajukban ölik egymast,mivel egyszerre ket helyen nem tudok lenni. En mar elengedtem ezt. Egyszer egyik megy jobban, masszor masik.

Álladnó egyensúlyozás, huzd meg, ereszd meg.

34# én 32 vagyok, gyerekként mi is minden szünetben a nagyszülőknél voltunk, egész nap az utcán rohangáltunk, a nagyszüleim utcája meg a többi se volt zsákutca mégis, ott voltunk egésznap, azt élveztük, hogy a még földúton az óriási vizekbe, sárba belehajtunk, komolyan az egész övezet olyan volt, hogy egy részére nem mentünk át, mert "ott szokott jönni kocsi". Amúgy meg szinte nem is jött, max valami bicajos öreg... Most meg ha látogatóba megyünk a kocsiba pakolni nem lehet úgy mamám háza előtt, hogy ne kellene többször becsukni az ajtót és várni, míg elhajt valaki a keskeny úton. A strandra úgy jártunk, hogy a legidősebb gyerek volt 13-14 éves mentünk a szülők nélkül egész napra úgy, hogy vittük a 8-9 éves kicsit is. Ez volt a természetes, mindenki így ment akkor. A szülők eleve hamar vállalták a gyereket, legtöbb még otthon lakott a szülőknél pár évet gyerekestől, ott házon belül volt a segítség mindenhez. Mikor külön költöztek, akkor is mamám mondta, hogy természetes volt, hogy ültek fel a biciklire és vitték az ebédet gyakran, meg mentek mikor melyik napon enni és csomagolták a kaját. Mamámat a mai napig az élteti (lassan 80), hogy főz a családnak, meg gondoskodik mindenkiről, kajak van unokatestvérem, aki viszi neki a lebüfizett babaruhákat, ő meg nagy örömmel szedi ki a foltot, telefonál, hogy főztem ezt meg azt, ugorj be vigyél, csak telefonálunk, hogy palacsintát ennénk, az egész családnak ő rakja a befőttet meg a lekvárt meg ilyenek. Azt mondja, ha nem csinálná, meg is halna, mert mit csináljon akkor. Egyedül a gyerekre vigyázást nem vállalja már csak addig míg pici babák, bírja őket ringatni akkor elvan velük egy bevásárlás, fodrász stb. erejéig. Vagy bárhova kíséri az embert, ha kell a gyerekhez segítség. Olyan is van, hogy ha fáj a lába, akkor csak a kocsiba ül be és kint marad a gyerekkel, hogy ne kelljen berángatni, vagy ha esetleg elalszik, ne kelljen kivenni. Így ennyit segít el lehet képzelni, hogy fiatalon, mikor nem a dédunokákról volt szó mennyit besegített. Szóval azért a régi világ más volt. Tudom, hogy ez az oldal nem reprezentatív, meg tele van tizenévesekkel stb. de engem mindig elszomorítanak a "magadnak szülted" meg "nem kötelessége hasraesni a gyerektől" stb. beírogatások. Azért szomorú, hogy ide jut egy család. Egy amerikai ismerősöm mondta, hogy az ő anyja, SOHA nem vigyáz a gyerekre, mert ő csak nagymama akar lenni. Mondjuk én nem igazán értettem, hogy mit takar az, hogy nagymama, ha a gyerekkel kettesben nem hajlandó időt tölteni, bár gyanítom azt, hogy vesz neki ezt azt, meg elmegy látogatóba és leül a fotelba nézelődni, mint valami vadidegen vendég. Azért remélem nem jutunk eddig. És nem csak azért, hogy nekem legyen segítségem. Én ugyanúgy segítek másnak és segíteni fogok a saját lányomnak is, míg fel nem dobom a pacskert, elvégre szeretem őt és a porontyát is szeretni fogom. Az nem jelenti azt, hogy nem lesz saját életem.