Evidens, hogy egy kisgyerek tönkreteszi a játékait?
Kislányomat mi igyekszünk úgy nevelni, hogy megbecsülje azt, amije van. Persze így is előfordulnak balesetek, aminek következtében tönkremegy néhány játék; de az Őt megérinti, és napokig mondogatja, hogy mit nem szabad, mert pl. eltörött a napokban emiatt a játéka. (Egyébként 2 éves.)
Ehhez képest az 1-2 évvel nagyobb unokatesói valahányszor jönnek, alig marad épen valami. Olyan durván játszanak, hogy törik, szakad szinte minden. Már ott tartunk, hogy eldugom az értékesebb/ kedvesebb játékokat, ha jönnek.
A szülők szerint ez rendben van, hiszen gyerekek. Otthon is ezt csinálják. A megoldás: nem kapnak drága játékokat, mert így nem kár érte.
Én ezzel nem értek egyet. Szerintem nevelés kérdése az egész.
Vagy nekem nincs igazam, és a gyerekek nagyobb része tényleg ilyen, és általános, hogy semmire sem vigyáznak?
Nem csak nevelés kérdése, nem csak neveléstől lehet valaki kényszeres, ráadásul az, ha valakinek egy tàrgy sokat jelent, nem kényszeressèg.
Vagy szereti őket, vagy hasznàlja őket. A te gyereked gondoskodó típus, uncsitesók másban fognak majd jeleskedni. Nem csak rendeltetésszerű használat van, kreatív is, ha a kar a babái nem székre ülnek, hanem összetol négy széket és ágynak használja, így fejlődnek a gyerekek. A könyvekből sátrat épít, babákból lépcsőt, plüssökből ketrecet.
Szerintem az az ideális, ha van kedvenc játéka(i), azokra figyel, a többire nem annyira, a toystoryban pl tok jó volt, hogy a srác rárakta egy rakétára az egyik figurát, lehetne mondjuk helyette drónnal reptetni, de ha egy egy plüss megfürdik, utána meg ki kell mosni és tönkremegy, akkor sincs nagy baj. Viszont a direkt durva(csapkodó/taposós) játékot nem engedem, amíg addig karambolozik egy autó a másikkal, amíg szét nem esik.. Karambolozhatnak, aztán ha nagyobbra sikerül, hát istenem, de direkt pusztítani nem.
Nekem gyerekkoromban is azt tanították, hogy a tárgyak elsősorban azért vannak, hogy a kényelmemet szolgálják.Nem törtem, zúztam, de volt játék ami tönkrement, meg olyan is amivel még a másik két testvérem is tudott játszani.Amivel gyakran játszottam az kopott.A gyerekemnek ugyanezt tanítom.Igen, van amit tönkretesz, főleg a gyakran használt autók, mert egyenlőre a két éves fejével úgy tolja, ahogy épp puffan, így törik ki kerék, esik ki szélvédő mert leejti és még lehet sorolni.A legelső 3 kisautója tiszta tropán van.DE napi x időt velük tölt.Ha valami letörik próbálja megszereltetni velem, sajnálja őket, néha sír is.Azoknak az autóknak eszmei értéke van az ő szemébe és szereti őket, ezért nem dobjuk ki őket, hanem elfogadjuk, hogy némelyiket kerék nélkül szereti és a többi.Ami sérülést okozhat azt meg száműzzük a játékok közül és kész.A plüssöket ,babákat pld gyengéden szeretgeti, az alvós állatkája meg szent.Szerintem az se teljesen egészséges ha egy gyerek körül minden olyan, hogy jajj csak óvatosan fogd meg, mert ez meg az lesz a baja.Ne told gyorsan mert tönkremegy.Értem én, becsüljük a dolgainkat, de a gyerek csak egyszer gyerek és nem használ mindent rendeltetésszerűen, nem a felhőtlen játék volna a lényeg, hanem hogy tojáshéjon lépdelve óvatosan, folyamatosan önuralmat gyakorolva játszon, nehogy tönkremenjen az adott játék? Az milyen már?
Na ne értsetek félre.Én is rászólok ha eldurvul valamibe mikor fáradt,vagy ha többször leesik a zsírkréta, hogy jobban figyeljen, de nem élem meg tragédiaként, ha használat közben kopik és azt se szeretném ha ő úgy élné meg.Van aranyközépút.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!